Hola! :) Jobbat nem tudtam alkotni, de remélem tetszik! Puszil titeket: Kukorka ;)
Ally:
Miután a totális frászt hoztam a saját rokonomra inkább
elfutottam és megpróbáltam a hatalmas forgatagban felmérni fejben saját
erőviszonyaimat és, amit gondolnak, hogy gyenge vagyok és egy gombos tűnél is
leszakad a kezem. És miután magamban egy tervet alkottam, hogyan kezeljem
dühkitöréseimet meglátogatott az elmúlt 7 évem legjobb barátja. Az unalom.
Unalmamban pedig mérhetetlenül nagy hülyéségeket vagyok képes
csinálni. Végig jártam az egész utcát és mindent kipróbáltam, amit csak
lehetett. És majdnem mindenhonnan elküldtek melegebb éghajlatra. A cél
lövöldénél például lelőttem a hapsinak a kalapját. Vicces volt… egészen addig,
amíg el nem zavart.
Ezután az éhségre ráfogva vettem magamnak egy zacskó popcort
és egy kólát, majd leültem az ételstandok közötti asztal halmazok egyikéhez.
És mondtam hülyeségek lévén, mit csináltam? Két egyforma
popcort szemet kerestem – rájöttem ez egyben lehetetlen és lehetséges. Épp a
popcorn tenyészetemet ettem, amikor a telefonom csörögni kezdett.
Persze kijelezte a számot, de mindenre felkészülve egy
frappáns köszönéssel kezdtem.
- Főnök, elintéztem… Csak minden csupa vér! – suttogtam bele.
- Biztos jó számot hívtál? – hallottam meg a háttérben Lissa
hangját.
- Szerintetek melyik idióta szól így bele a telefonba? –
kérdezett vissza költőien Cass.
- Jogos. – értett vele egyet Lissa és El.
- Halihóóóóóóóóóóóó! – szóltam bele nyújtottan. – Épp egy
tömeggyilkossal társalognak emberek, egy kicsit sem zavarja önöket?
- Marha vicces vagy Ally! – felelte Cassie. – Csak egy
kérdésem lenne. Mi a francot keresel te egy városban CONOR
LANE-NEL?!?!?!?!?!?!?!? – kiáltott bele a telefonba.
- Ennek a történetét te is tudod. – sóhajtottam és a popcorn
szemeket kezdtem megint szemügyre venni. Amik meg nem nyerték el a tetszésemet
egyszerűen a semmibe hajítottam.
- Mind tudjuk Ally és megértünk téged, de miért nem olvasol
be neki? Azok után, amit tett, hogy… - kezdett bele Lissa.
- Hogy mit? – kérdeztem idegesen. – Szeretnél te még egy
olyan alkalmat, amikor megmondom valakinek nyíltan a véleményem?
- Oké, oké nem szóltam! – védte magát.
- Csak azt szeretnénk, ha olyan lennél, mint amilyen előtte
voltál. – magyarázta El. – Élet vidám, poénmester. Ha megint a régi Ally
lennél.
- Drága Elena barátném! – feleltem. – Az az Ally már jó
hosszú ideje nem létezik.
- Na, idefigyelj Alison Jane Montgomery! Nem fogjuk telefonon
megvitatni, hogy ki kicsoda előtt volt a régi, meg boldog, mert nekem is van
életem és sajnos nem vagyok ott, hogy ilyen esetekben jól fejbe vágjalak, így a
lényegre térnék! – hadarta türelmetlenül Cassie. – Szükségem van rád a héten,
az infókat már elküldtem postán! És nagyon számítok rád!
- Ja és lenne még egy kérés! – szólalt fel hirtelen El. –
Nézz körül a környéken és szólj, ha látod a húgom!
- Miért? – értetlenkedtem. – Mi történt?
- Nem tudom, vagy két hete megszökött otthonról. A szüleim
teljesen kibuktak. – mesélte.
- Látom megvisel. – jegyeztem meg, mert a hangján hallható
volt, hogy nem nagyon érdekli.
- Látnod kellett volna, amikor először megtudta. – röhögött
Cassie. – Azt az arc ertorzulást!
- Oké, ha kiröhögted magad, akkor talán te is aktivizálhatnád
magad a keresésben, ahelyett, hogy a vőlegényeddel foglalkozol! – kiáltott rá
El.
- És hogy hogy nem szóltál 2 héttel korábban, amikor eltűnt?
– kérdeztem.
- Mert 1, nem voltam otthon, 2, ő sem volt otthon, 3,
szerinted érdekel mi van azzal a vakarccsal? – sorolta.
- Testvéri szeretet. – jegyeztük meg egyszerre Cass-sel.
- Mondják az egykék! – felelte Lissa.
Csak jót röhögtünk ezen, aztán megígértem vagy hatszor Elnek,
hogy körbe nézek. És Cassienek is, hogy számítat rám a hétvégén bármit is fog
csinálni.
Amikor letettük a telefont, akkor vettem csak észre, hogy egy
nagy árnyék takarja el előlem a Napot. Először azt hittem beborult az ég, de
amikor felnéztem Conor dühös alakját vettem észre…. és azt is, hogy vagy 6 popi
van a hajában. Torka szakadtamból röhögni kezdtem, mert nem hittem volna, hogy
pont őt dobálom.
Hirtelen fogott egy marok popcornt és a röhögő arcomba dobta.
Kitöröltem az arcomból a vajat és a sót, majd egy nagyot ittam a kólámból, majd
Conor képébe köptem.
Összehúzott szemmel néztünk a másikra, de annyira nevetséges
volt a látványa, hogy elröhögtem magam.
- Ezt most viccesnek találod? – nézett rám még mindig
összehúzott szemekkel.
- Ehl… nhem…thudod…hinni mennyire. – röhögtem rajta tovább,
már majdnem lezuhantam a padról, annyira jól szórakoztam. Amikor sikerült végre
levegőt kapnom, újra felnéztem Conorra, majd megint kitört belőlem a nevetés.
- Ha kiröhögted magad… - kezdett bele Conor, amikor már
kezdtem megnyugodni.
- Akkor? – vontam fel a szemöldököm még mindig kuncogva.
- Nézd meg magad! – mosolyodott el. Telefonom kijelzőjében
nézve magam, tényleg nevetséges volt a látvány. Az arcomon sárga foltok voltak
a hajamban pedig százával ücsörögtek a popcorn szemek.
- Jesszusom, mint az ovisok! – nevettem el magam.
- Te kezdted!
- Tudod, ha a semmibe dobálok valamit, általában nem téged
célozlak, de a tudatalattim jobb, mint hittem. – válaszoltam.
- Ravasz egy tudatalatti! – nézett rám azzal az észveszejtő
mosolyával.
- Nem is tudod mennyire. – álltam fel, majd neki indultam
keresni egy tükröt, hogy megszabadítsam magam a vajas popitól a hajamban.
Fogalmam sincs hogyan, de találtam egyet, és elkezdtem kihúzogatni a hajamból.
Persze, mint általában megjelent mellettem Conor. Elmém egy tized másodpercre
visszarepített a múltba, amikor 18 voltam. Minden stimmelt, kivéve azt, hogy
Conor most nem ölelt át.
- Mit szerencsétlenkedsz vele, egyszerűbben is kiszedhetnéd. –
zökkentett ki.
- Mint például hogyan? – fordultam felé. Majd egy laza
mozdulattal, olyan széna boglyát csinált a hajamból, hogy a vasaló is kevés
lett volna, hogy megcsináljam. – Ezért még nagyon csúnyán kapni fogsz. – fújtam
ki a szememből a hajam és a lehető leggonoszabban próbáltam rá nézni. És már
nem a popcorn miatt kellette a hajamat simítgatnom, hanem miatta.
- Húú, de félek! – játszotta az ijedtetd (phuh, de egy cifra
szó :D - Kukorka).
- Jobban is tennéd! – fújtattam.
- Na végre, hogy megvagytok! – bukkant fel hirtelen Clare. Ez
meg hogy kerül ide?
Választ nem várva ragadott karon engem és Conort, majd
kivezetett minket a forgatagból és a kezembe nyomott egy nagyon nehéz dobozt,
mint láttam Conor kezébe is. – Ezeket el kéne vinni a Városházára! Köszönöm,
hogy megteszitek! – mondta és amilyen gyorsan feltűnt, olyan gyorsan távozott.
- Mi van ebben, tégla? – kérdeztem költőien, mire Conor
belekukkantott és bólintott.
- Igen, az van benne.
- Viccelsz. – feleltem.
- Nézd meg az van benne! – nem bírok rájönni hogy sózhattak
rám egy doboz téglát? Clare egyre furibb lesz. Nagy nehezen elhelyeztem a
karomban a dobozt, hogy valahogy közlekedni is tudjak. – Ne segítsek? –
ajánlotta fel Conor.
- Mer’ mintha te elbírnád?
- Végül is. – vont vállat.
A nevetéstől és ordítástól zajos tömeget, nem sikerült
elkerülnünk, így egy mellékutcán keresztül akartunk kerülni.
- Még mindig nem mondtad el normálisan miért vagy itt? –
hozta fel újra a témát.
- Miért is érdekel annyira? – kérdezte vissza.
- Milyen furcsa véletlen, hogy akkor vagy itt, amikor én is
idejöttem Carterrel.
- Ha akarod tudni, pont nem miattad jöttem vissza! – vágtam a
fejéhez a hazugságot. Bár részben nem csak miatta jöttem.
- Hogy-hogy vissza? Alison kisasszony elszakadt a
gyökerektől? – nevetett fel.
- Alison kisasszonynak sosem itt voltak a gyökerei. És Alison
kisasszony utálja, ha így hívják, és Alison kisasszony miért beszél magáról
harmadik személyben? – ráncoltam a szemöldököm, mire egyszerre elnevettük
magunkat.
- Furcsák a hangulatingadozásaid! – jegyezte meg, de
mosolyogva. Hogy ilyenkor mit érez, azt nem tudom.
- Milyen hangulatingadozásaim? Miről beszélsz te? – „lepődtem
meg”.
- Az egyik pillanatban szemét vagy a másikban meg kedves. –
tűnődött. – Neked ez nem furcsa?
- És neked az nem furcsa, hogy eddig is ilyen voltam?
Mondjuk, ha nem tojtál volna a fejemre az elmúlt 7 évben.
- Bunkó. – biccentett, higgadtan. – Ahelyett, hogy lecseszed
a fejem el is mondhatnád a véleményed! – javasolta.
- Szerintem nem szeretnéd te látni, ha elmondom a véleményem.
- Miért? – kérdezte.
- Utoljára anyámnak mondtam meg a véleményem, és az lett a
vége, hogy kidobott a saját lakásomból. – meséltem.
- És miért nem akkor tartottad meg a véleményed? – kérdezte,
mintha azt olyan egyszerű lenne megcsinálni 17 év alatt felgyülemlett dühvel.
- Ő volt kíváncsi mit érzek, én csak elmondtam neki. –
szálltam a védelmembe.
- Ha kidobott, akkor nem épp szépen fogalmazva közölted vele!
- Azt nem mondta, hogy nem használhatok csúnya szavakat! –
vontam meg mosolyogva a vállam. – Bár, sosem mondta.
Az idő elteltével meg is érkeztünk. Amikor bementünk az
épületbe, csak letettük az ajtó mellé a dobozokat és már mentünk is.
- Sose mondtad, hogy veszekedtetek anyukáddal. – jegyezte meg
kifele menet.
- Sosem kérdezted. – vontam vállat.
- De persze ezt kihagyva minden mást elmondtál, ami kevésbé
volt érdekes. – folytatta.
- Azoktól függetlenül még sok mindent nem tudsz rólam.
- Már várom, mikor mondod el! – mosolyodott el, mire nekem is
mosolyognom kellett.
- Arra még várhatsz! – kuncogtam. Közelebb lépett és keze az
arcom felé közelített. A vér is megállt bennem és semmit nem hallottam csak azt
hogy a szívem a fülemben dübörög. De az arcom helyett a hajam fölött állt meg
és Conor valamit kihúzott a hajamból. Mosolyogva felmutatta a popcorn szemet,
mire kiengedtem a benntartott levegőmet.
- Popcorn! – mondta és elfogyasztotta. Kikerülve engem
lesietett a lépcsőn és a tömegben eltűnve köddé vált. Azt hittem ott zuhanok
össze szégyenemben. Hogy lehetek ennyire idióta és ostoba?
Nagyon jó lett, Kukorka!
VálaszTörlésKöszönöm! :D
TörlésJaj Istenem! Conor és Ally olyanok mint a 16 évesek!!! Nagyon cukik! Alig várom a kövit :D <33
VálaszTörlésGombostűűűű<33 Naon jó voooolt várom a köviiiiit:DD
VálaszTörlésEskü ők ketten hamarabb jönnek össze mint Jev és Carter.
VálaszTörlés