29: Áram

Nah sziasztok!

Itten lenne az én részem... lenne hosszabb is csak nem tudtam hogy inkább 5 és háromnegyed oldal legyen vagy 7-8 oldal hosszú, de inkább emellett döntöttem. Igaz ez is töltelék, de mint mondtam ez még mindennek a kezdete. :D Amúgy szerintetek mik történhetnek ezek után?

Jev:

Reggel rohantam a busz után, amit lekéstem, mert Kels lusta volt felkelteni. Ám hiába kiáltoztam és integettem a sofőrnek, hogy álljon meg csak ment tovább, ahhoz hogy utána fussak pedig már túl messze volt. Sóhajtva indultam neki a sétálásnak, mert már úgy is mindegy volt, hogy futok-e vagy sem hisz elkéstem volna amúgy is.

- Kell egy fuvar? – szólalt meg mögülem egy hang. Hátrafordultam és Ally mosolygott rám. Odamentem hozzá és megöleltem.

- Köszönés luxus? – kérdeztem vissza, amikor elengedtem.

- SZ-I-A! – tagolta. – Most jobb?

- Sokkal. – röhögtem el magam.

- Kell fuvar vagy nem? – vonta fel unottan a szemöldökét.

- Persze hogy kell. – feleltem. – De mivel? – bőrdzsekije zsebéből előszedet egy kulcs csomót, amin egy kocsi nyitó távirányító lógott és két kulcs. – Ne szivass, van kocsiiiiiiiid?

- Az út túl oldalán a kék Chevy. – biccentett oldalra. Oldalra fordítottam a fejem és szememmel a sötétkék járművet kerestem és amikor megláttam, akkor eltátottam a számat. Majd szemeimet összehúzva néztem Allyre. – Mi az?

- Nem lehetsz ennyire szívtelen! – kiáltottam rá. – Veszel egy Chevy 71-es impalát ráadásul sötétkéket és MAGADNAK! – soroltam a kivetni valókat. Barna szemeit – gondolom – válaszul megforgatta.

- Lehet, ha majd nem úgy fogsz vezetni mint egy idegbeteg, aki neki megy mindennek akkor talán, mondom csak TALÁN megkaphatod. – felelte.

- Nem is láttál még vezetni! – háborodtam fel, mire megint megforgatta a szemeit és elindult az autó felé. Kinyitotta a kocsit, majd kivágva az ajtaját bepattant és becsapva maga után végül beindította a kocsit. Vagy előre ment vagy 3 métert mire kiordított az ablakon át.

- Jössz vagy nem? – gyorsan a kocsi után futottam és beültem mellé mielőtt ott hagyott volna.

- És milyen volt az esküvő? – érdeklődtem.

- Klassz.  – bólintott. – Milyen volt a hétvége?

- Rövid. De hát a hétvége után az első 5 nap a legnehezebb. – feleltem mire elröhögtük magunkat mind a ketten. Ezután csendben haladtunk és mivel már esküvő témánál voltunk gondoltam elkezdem szekálni Allyt azzal, hogy szingli.

- És amúgy te mikor szeretnél megházasodni? – ezután a mondat után majdnem kirepültem az ablakon, mert Ally hirtelen rátaposott a fékre és megálltunk.

- Ejtenénk ezt a házasodási témát? – nézett rám idegesen. Csak bólintottam és ezek után csendben telt az utunk az iskola felé, mert már a saját életemet veszélyeztettem azzal, ha megszólaltam volna.

Az iskolánál Ally leparkolt én pedig kiugrottam a kocsiból és rohantam órára. A fizika órára beestem a terembe… rohadt küszöb!

- Nem meglepő Mr. Townsond, hogy esve érkezik be az órámra ha a felét úgy is ellógja!- köszöntött a tanár. Fel sem nézve a tanár kezével a helyemre intett. Felpattantam és Kelley mellé leültem.

- Kösz, hogy felébresztettél! – suttogtam Kelsnek.

- Máskor is. – mosolygott rám. – És hogy hogy ilyen gyorsan futottál?

- Ally hozott el. – feleltem. – Vett egy kocsit.

- Szóval azért volt anya ezért mondta, hogy most már nem kell fuvaroznia Allyt. – bólintott. – Azt hittem elköltözik.

- Így is unalmas az élet vele és nélküle is, nem? – kuncogva bólintott.

- Nem sokat változtatott. – értett egyet. – De most nem fogunk unatkozni. Van egy szuper ötletem!

- Gyújtsuk fel a kémia labort? – tippeltem.

- Nem, az Nick ötlete volt. – legyintett. Jobb oldalamról pisszegést hallottam és odafordultam.

- Hé, mi van velem? – pisszegte Nick a jobb szélső padsorból kihajolva.

- Tudtommal fizika órán van, fiam! – fordult hátra mérgesen a tanár.

- Tényleg én azt hittem matekon vagyunk. – lepődött meg Nick.

- Mi? – kapta fel a fejét mellette Drake. – Most matek van? Én azt hittem irodalom.

- Az irodalom tanárunk nő! – fordult hátra Cornelia.

- Hova? – kérdezte teljesen egyszerre Nick és Drake. Egy emberként röhögött fel az osztály és még a Carterbarátiköre klubból is Emma mosolyogva fogta a fejét. A tanár csak orrnyergét masszírozta majd elüvöltötte magát.

- Elég legyen! – azonnal elcsendesedtünk. – Fizika óra van! – majd visszafordulva a táblához tovább írta a feladatot.

- Adjál már egy tollat! – fordultam Kelley felé.

- Nekem is csak egy van. – mutatta fel a tollat.

- Na, léééétszi! – vigyorogtam rá. – Neked bárki más tuti adni fog.

- Szerezz magadnak! – megragadtam a csuklóját azzal a céllal, hogy ha addig élek is, kicsavarom a kezéből azt a tollat. Amint bőröm hozzáért az övéhez a toll kirepült a kezéből és hihetetlen sebességgel a tanár feje mellett belefúródott a táblába. Olyan gyorsan történt, hogy egy pislogás is kevés lett volna hogy észrevegyük, na és ugyanilyen halk is.

Tágra nyílt szemekkel néztem Kelleyre, aki ugyanolyan döbbenten figyelte a táblára fúródott tollat, mint én az előbb.

- Ez… hogy? – dadogta. Meglepett zöld szemeit rám emelte.

- Nem tudom. – ráztam a fejem. – Várj csak… - kezemet a kezére tettem de olyan megrázott.

- Áú! – kiáltottunk fel és rántottuk el a kezünket egyszerre. – Megráztál!

- Srácok ezt ijesztően jól csináljátok! – hajolt be közénk Parker.

- Húzz innen tökfej! – nyomta vissza a helyére a srácot homlokánál fogva a húgom.

- Tudod mennyire megráztál, majdnem lezsibbadt a fél kezem. – rázogattam a csuklómat. Kapucnimnál fogva lehajtotta a fejemet közel a padhoz, és mellém hajolt ő is.

- Nekem mondod! – felelte. – Először a toll most meg ez. Kezd nagyon ijesztő lenni. – suttogott.

- Próbáljuk ki megint! – javasoltam és ujjammal újra hozzáértem. Semmi sem történt. Felnéztem a táblára és a toll még mindig ott volt belefúródva. Tekintetem lejjebb siklott és azt vettem észre, hogy Hayley figyel minket. Egy pillanatra oldalra nézett és én is azt tettem és Eugene is ugyanígy nézett rám. Majd összenézve bólintottak és visszafordultak a tábla felé. – Láttad?

- Valami fog történni szünetben. – válaszolta Kels.

- Mi? – suttogtam.

- Nem tudom… csak érzem. Szerinted mit akarnak majd? – fordult felém.

- Szünetben csak kiderült. – vontam vállat, hátha ezzel megnyugszik, ha látja rajtam is, hogy lazán fogom fel.

- Ez kezd egyre furibb lenni. – suttogta. – Először az, hogy hirtelen lett egy új diákunk aztán még 4. Felbukkan Ally, fesztiválon is együtt láttam Conor Lane-nel. Aztán Carter eltűnik, jön két másik lány is, majd Ally eltűnik a hátvégére és most meg ez a tollas eset is. Minden olyan hirtelen történt és egymás után hogy ezek nem lehetnek véletlenek! – sorolta Kelley.

- Amíg anya normális addig nincs nagy baj. – feleltem. – Ebben a felfordulásban ő tűnik a legnormálisabbnak.

- Ja. És Allyékre visszatérve… - kezdte. – Amíg Ally nem volt itt kutakodtam egy kicsit a cuccai közt és találtam egy képet. Szerintem szilveszteri buli lehetett és a háttérben Ally volt, amint Conorral csókolózott.

- Azt a képet én is láttam. Le is cseszett érte mert kutakodtam a cuccai közt. – meséltem. – De annyira undorítóak!

- Miért? – kerekedett el a szeme.

- Mert akkor Ally 18 lehetett és Conor vagy 25. 7 év a korkülönbség!! – hangsúlyoztam.

- Te hülye. – csapott automatikusan fejbe. – Cornelia szülei között 10 év van és mégis szép pár, meg szerelmesek egymásba. A kor csak egy szám. Te is idősebb vagy Cartertől.

- De az csak 1 év! – keltem ki. – Tini szerelmeseknél 1 év megengedhető, de 7 nem! – hadartam, majd homlokomra csapva hozzá tettem. – Franc!

- Hehe. – röhögött Kelley. – Most ismerted be, hogy szerelmes vagy belé! – gúnyolódott.

- Ha ezt elmondod bárkinek…

- Olyan nyilvánvalóan epekedtek a másik iránt, hogy azt lehetetlen nem észrevenni. – forgatta meg a szemét.

- Várj csak! – állítottam meg. – Hogy jutottunk el attól, hogy Hayleyék néznek odáig, hogy nekem tetszik Carter?

- Jó kérdés! – nevetett fel. – Amúgy meg már másodszor is megcáfoltad magad!

- Ugranánk erről a témáról? – szemét forgatva de bólintott. – Köszönöm!

Hirtelen a csengő éles zaja szakította meg az órát és mindenki szedelődzködve sietett. Kelleyvel csak belesepertük a cuccainkat a tatyónkba majd futottunk ki a teremből, mert feltűnt nekem, hogy Eugene és Hayley is egész gyorsan pakolgat. A folyosón a diák tömegben szlalomozva próbáltunk valami rejtekhelyet keresni.

Sajna a tömeg kilökött magából, és a majdnem üres, jól látható folyosóra kerültünk.

- Szia Jev! – szólalt meg mögülünk egy hang. Kelley annyira megijedt, hogy ijedtében hátra ugrott. Persze felismertem Vivi hangját.

- Szia Vivi! – köszöntem.

- Mit csináltok? – kérdezte.

- Menekülünk! – felelte Kelley. Oldalba ütöttem a könyökömmel.

- Csak játszunk! – egészítettem ki mosolyogva. Kételkedő nézéssel bólintott, majd Kelleyre nézett.

- Tényleg még be sem mutatkoztam! – kapott a fejéhez. – Vivien vagyok. Te Emily vagy Kelley vagy? – kérdezte.

- Kelley. – felelte.

- Ó, szóval, hogy te vagy Kelley! Nem tudtam, hogy melyik szőke vezéregyéniség Jev húga. – magyarázta.

- Az amelyik a kedvesebb és kevésbé idegesítő.

- És nem hordja kint mindenét! – tette hozzá Kels.

- Aha. – bólintott. – Mit is akartam? – gondolkodott el. – Ja, meg van! Hogy merre van a spanyol terem? – Kelley megbökte a vállam, Eugene és Hayley épp akkor fordult be a folyosóra. Amikor megláttak minket szaporábban szedték a lépteiket.

- Öhm… talán a folyosó végén, amire ki van írva, hogy 18-as terem. – tippeltem. Ha szerencsénk van elérhetem, hogy Vivivel elbeszéljük az egész szünetet és akkor talán nem jönnek ide.

- Dehogy is. Az a kémia labor! – jött rá Kelley, az ötletemre. – A 21-esben van a spanyol. – mosolygott Vivire.

- De ott nem leszakadt a tábla? – vontam fel a szemöldököm és kérdőn lenéztem a húgomra.

- Ja, tényleg. – kapott a fejéhez. – Akkor a 4-esben.

- De nem a 18-asban? – kérdeztem vissza.

- Nem! A 4-esben lesz, a suli másik végén. – valamit a szemével magyarázott, de nem értettem.

- Sziaaaa Jev! – pattant mellénk Hayley és Eugene. – Kelley! – fordult a húgom felé mosolyogva. – Beszélhetnénk?

- Most épp Vivivel beszélgettünk! – válaszoltam meg. – Szegény nem találja a spanyol termét.

- 16-os terem a szembe folyosón. – vágta rá Eugene. – Most hogy megválaszoltuk a kérdést igazán ráértek.

- Ööö… srácok! – szólalt meg hirtelen Vivi. – Én tőlük szeretném megtudni hol van a spanyol terem, és még nem fejezték be a vitájukat. – kikerekedett szemekkel néztünk hárman a lányra, kivéve Kelleyt, aki női logikával rájött miért teszi ezt. Mint később kiderült, neki is leesett, hogy semmi kedvünk beszélgetni Mr. és Mrs. ijesztővel (ahogy Kelley fogalmazta).

- De ez fontosabb! – válaszolta Kelley.

- Gyerekek, gyerekek! – támaszkodott rám hirtelen Kirah. Magas sarkújával pont olyan magas volt mint én, vagy Eugene. Fekete mini ruhája annyira feszült rajta, hogy teste minden centiméterét kiemelte. Pilóta napszemüvege takarta vörös szemeit, és a mi dühös és ideges hangulatunkban ő volt az egyetlen vigyori egyén. – Nem értem kis tanoncok miért zaklatjátok ezt a két szerencsétlen gyereket. Nem látjátok, hogy épp útmutatást adtak neki? – mutatott Vivire. Mögöttem átsétált Vivienhez, úgy hogy közben ujját végig húzta a hátamon. Vivient átkarolva és szembe fordítva Hayleyékkel folytatta. – Épp beszélgettek szóval megzavartatok egy beszélgetést. Anyukátok, vagy nevelőtök, vagy bármitek soha nem mondta, hogy nem illik másokat a mondandójuk közben megzavarni?

- Te és a barátnőd ezzel ne foglalkozzon, mert semmi közötök hozzánk! – szólt be Hayley.

- Ó tényleg? – mosolyodott el gúnyosan. Fejetetejére feltolta a napszemüvegét megmutatva világító vörös szemeit. Vivire kaptam a tekintetem, akinek a szeme egy pillanatra aranysárgává vált. – Szerintem sokkal több közünk lehet hozzátok, mint nekik!

Hayley összehúzott szemekkel nézett a két lányra. Eugene a barátnőjét nézte, majd megfogta a kezét. Mire a lány fújtatva sarkon fordult, barátja még egy utolsó pillantást vetve Kiráhra a lány után sietett.

Kirah szemüvegét visszatolva ránk nézett és kedvesen mosolyogva intett nekünk, majd ő is távozva elment.

- Ez nála egy szívesen akar lenni. – magyarázta Vivi és barátnője után sietett.

- Szimpik ezek a lányok! – fordult felém Kelley. – És annak a fekete hajú lánynak tetszik a ruhája.

- Nem kapsz ugyanolyat! – figyelmeztettem.

- Akkor majd elkérem Allytől. – vont vállat.


Ui.:ÉN FELAKASZTOM MAGAM, HOGY MÁR SENKI SEM OLVAS!! DE KOMOLYAN, NEM VICCELEK!
Temetési infókat, majd kérjétek Ashleytől.

<<28. rész

30. rész>>