Yoooooooo minna! ^-^ Mint látható résszel jelentkezünk. Végül 41. rész lett, mert Ashley-vel megvariáltuk a dolgokat, így ez lett. Őszintén én jobban örülök, hogy van rész mint ti (legalábbis remélem örültök). Naaaaa mindeeeeegy. Nem is fosom tovább a szót és jó olvasást! ;)
Másnap reggel valahogy
korábban felkeltem és siettem is meglepő módon. Este kaptam egy SMS-t Cartertől
miszerint holnap mehet suliba. Én meg hajnal 2-kor megvilágosodva a fejembe
vettem hogy menjünk együtt suliba.
Korábban elindultam
otthonról mindennel felszerelkezve Carterék háza felé. Amikor az ajtajuk elé
értem vettem egy mély levegőt, gyorsan megigazítottam a sérómat és
becsengettem.
Carter nyitott ajtót.
Szokásosan fekete farmert viselt, fekete cipővel. Most fekete pólója helyett
egy fekete toppot vett fel, ami így megmutatta a kötéseket a karján és a kicsi
hegeket, amik a nyaka és a mellkasa között húzódtak.
Szerintem épp a reggeli
készülődés fázisában zavartam meg a Lane családot. Carter egy fogkefével a
szájában nyitott ajtót. Conor pedig épp tejet és müzlit öntött egyszerre a
szájába. Ööö… szerintem ez náluk teljesen normális.
Carter intett az ujjával
hogy várjak egy percet és az orrom előtt becsapta az ajtót. Pontosan 2 perc
múlva megjelent dzsekistül, táskástul, füzetestül.
Ez az üzenet volt írva a
lapra: Reggelt! Te meg mit keresel itt?
- Gondoltam mehetnénk
együtt! – vontam vállat.
Ezért van milliméter pontosan belőve a hajad, amit az
ajtónkban igazgattál? – tett elém a füzetet, ahogy elindultunk.
- Mondja ezt az, aki
fogkefével a szájában nyit ajtót! – húztam fel az orrom. Gyorsan firkantotta le
a válaszát, alig lehetett abból a macska kaparásból kiolvasni.
Bocsánat, hogy az ember manapság fogat is mos! Nem úgy
mint egyesek!
- Én is mostam fogat! –
pillanatok alatt jött a válasz.
Tudom. Idáig érzem a fogkrémed és a mentolos rágót is.
- Jobb lenne, ha a
fokhagymától bűzlene? – vontam fel a szemöldököm.
Legalább bomba biztosan távol tartanád a vámpírokat.
De ha nem is lenne fokhagymával tele a pofád akkor is ettől a szájszagtól
nyúlcipőt húznak!
- Jól van én se beszélek
veled többet! – fordítottam el a fejem. Bal kezével nyakamnál fogva lehúzott és
megpuszilta az arcomat.
Jól van nem kritizállak. –
mutatta fel a füzetét.
- Még a végén
megbocsátok neked! – magamhoz húztam és homlokomat övének döntöttem. Lefele
bámult, de folyamatosan mosolygott. Napestig elnéztem volna, ahogy mosolyog.
Csak néztem és néztem. Már közeledtem, hogy megcsókoljam, amikor megszólalt a
telefonom. Carter megrázta a fejét, de válla rázkódott, legbelül nevetett. Bárcsak a hangját is hallottam volna…
Kivettem a telefonomat a
zsebemből és a fülemhez emeltem. Carter mellkasomnak döntötte a fejét.
- Te vad barom, ajánlom
Carterrel van igazolásotok, mert el fogtok késni! – üvöltött Kelley a telefonba
és abban a pillanatban le is tette. Nem kellett Carternek magyarázni, hogy mi
történt, mert elég hangos volt, hogy ő is hallja. Felnézett rám, állát még
mindig a mellkasomon tartotta. Fejével intett, hogy mennünk kéne.
- Verseny? – kérdeztem.
Nem is válaszolt, már futott is. Elröhögtem és utána futottam. Mi tagadás
szégyenkezhettem, mert lehagyott egy lány. Elég csúnyán vesztettem, mert már a
kapuban állt – kezében a füzetével amire a NYERTEM! volt lefirkantva – mikor én
még csak a suli sarkánál jártam.
- Hogy a fenébe vagy te
ilyen gyors? – lihegtem térdemre támaszkodva. Vigyorogva vállat vont. – Várj
kitalálom! A bátyád? – bólintott, majd sarkon fordult és a suli felé vette az
irányt. Mellé siettem és együtt mentünk be a főbejáraton. Az egész folyosó üres
volt, de ahogy az órára néztünk éppen csak becsengettek. A terem felé vettük az
irányt. Kopogás nélkül benyitottam a terembe és jó kedvemben megint
megröhögtettem az osztályt.
- Madárcsicsergős jó
reggelt mindenkinek! – kurjantottam kezemet széttárva és várva a tapsra.
Mindenki hangosan felröhögött még a földrajz tanárnő is elmosolyodott.
- Örülök Jev, hogy csak
2 percet késtél kivételesen! – mondta a tanárnő és úgy tűnik kihúzta a nevemet
a naplóból. Várjunk, tudomásom szerint ma biosz van elsőbe… vagy töri… nem
tudom fejből, de biztos nem földrajz. – Akkor csak Carter hiányzik!
Hirtelen Carter hátulról
meglökött én pedig majdnem Corneliának és Cassynek estem az első padban.
- Ó Carter te itt vagy?
– lepődött meg a tanár. – Nem is szóltak, hogy ma már jössz, azt hittük hogy a
héten még biztosan nem. Nos örülök, hogy látlak. Hogy érzed magad? – faggatta a
tanár Cartert.
- Tanárnő lesz egy kis
probléma Carterrel. – álltam mellé. – Nem tud beszélni! – az említett könyökkel
oldalba vágott. Eskü, nem megyek a közelébe marha erős ez a csaj. Carter
gyorsan firkálni kezdett a füzetébe, amit átadott a tanárnőnek.
- Ó értem. – bólintott
és visszanyújtotta a füzetet Carternek. – Jelezni fogom a tanároknak, a
kommunikációval kapcsolatban. Addig is
javaslom Jev mellett ülj a közös órákon, hogy tolmácsolni tudja a tanároknak,
amit szeretnél mondani. – Carter bólintott. Majd rám mutatott. – Te pedig
viselkedj!
- Igenis asszonyom! –
szalutáltam a tanárnak, majd a helyemre ültem, mellém pedig Carter.
- Chh még elment a
hangja! – vetette oda nekünk Emily idegesen tollát kopogtatva a padon. – Te ezt
komolyan elhiszed? – nézett rám. Carter már firkálni kezdett a füzetébe, de
Nick és Dave megelőzte.
- Hé Emily! – kocogtatta
meg a lány vállát mögötte Nick. Közben láttam, hogy Dave valamit a szájába töm.
Amikor a lány felé fordult Nick ennyit kérdezett. – Szereted a narancsot?
- Mi? – ennyit mondott
mielőtt felsikoltott. Davenek láttuk ahogy a szájában van egy narancs gerezd
(október közepén) és fogain keresztül ki spricceli a narancs levet belőle
egyenesen Emily arcába. Egyszerre nevetett fel mindenki, Emily pedig kirohant
az ajtón. Összepacsiztam Nickkékkel, majd Carterre néztem. Fejét a padba verte,
válla rázkódott nagy valószínűségben röhögött. De hangot még mindig nem
hallottam.
- Hé Carter! – szólt oda
neki Nick, mire felkapta fejét. – Tényleg nem tudsz beszélni? – kérdezte Nick
mire bólintott. – Húú, az nagyon szar! De látom jól bírod! – jegyezte meg. –
Amúgy örülök hogy elő kerültél és nem lett semmi bajod, mert a Rómeód halálra
aggódta magát. – egy nagyon laza mozdulattal nyakon basztam, és nem is szólalt
meg ezek után Nick. Csak magában röhögött.
Carter elém csúsztatta a
füzetét. Aggódtál?
- Mindenki aggódott. –
feleltem. – Meg amúgy is hiányzott volna a szarkazmusod az életemből! –
kacsintott. Lefordította a fejét a lap felé és írni kezdett.
Mr. Townsond, maga flörtöl velem?
- Miért talán zavarba
hozza Miss Lane? – hajoltam a füléhez. Szemem sarkából láttam, hogy a karja libabőrös
lett és fejét még inkább a haja takarásában tartotta.
A terem ajtaja megint
kinyílt és Kirah meg Vivi lépett be rajta.
Carter felemelte a fejét
és rájuk nézett. A két lány nagyra nyílt szemekkel mentek a helyükre. Vagyis
valakinek a helyére odaültek, mert Kirah elzavarta azokat akik ott ültek.
Ezek kik? – csúsztatta elém a
füzetét Carter.
- Két új lány. – súgtam
oda neki. – A kisebbik barna az Vivi, a másik lány pedig Kirah. Akkor jöttek,
amikor te nem voltál. – bólintott.
És milyenek? – firkantotta le.
- Hogy milyenek? –
értetlenkedtem. Megforgatta a szemét és mellé írta.
Jellemileg te nagy okos!
- Ja. – fogtam fel. –
Vivi kedves és el lehet beszélgetni vele. Kirah már más tészta. Nem beszél
sokat, de amikor igen akkor vagy rámászik valakire, vagy kioszt valakit. És más
lehetőség nincs.
Miért olyan érzésem, hogy minden haverodra rámászott,
csak téged hagyott ki? – letörlöm én azt a vigyort az arcáról.
- Már miért ne tette
volna? Hisz én vagyok Mr. Kockahas, nem emlékszel? – juttattam eszébe. – Én
bárkit el tudok csábítani! Azt akarod hogy elcsábítsalak téged is?
Ugyanezt hallom amikor a nutellát veszem ki a hűtőből…
- Mennyire hiányzott ez!
– dőltem hátra a székemben. Erre Carter csak megdobott egy összegyűrt
papírlappal.
A szünetben Emily jött
vissza kezében egy üveggel, ami tele volt vízzel. Dühösen Dave képébe öntötte,
majd elviharzott barátai társaságában. Kirah és Vivi is meglepően gyorsan kiviharzottak
a teremből. Következő órán is mellém ült be (pedig meg sem kértem), amíg ő
végig aludta a dupla órát, én a füzetébe kezdtem rajzolgatni és firkálgatni.
<<40. rész(part2)
<<40. rész(part2)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése