2014. június 22., vasárnap

41. rész - Back to school

Yoooooooo minna! ^-^ Mint látható résszel jelentkezünk. Végül 41. rész lett, mert Ashley-vel megvariáltuk a dolgokat, így ez lett. Őszintén én jobban örülök, hogy van rész mint ti (legalábbis remélem örültök). Naaaaa mindeeeeegy. Nem is fosom tovább a szót és jó olvasást! ;)

Puszi: Kukorka és Ashley

Másnap reggel valahogy korábban felkeltem és siettem is meglepő módon. Este kaptam egy SMS-t Cartertől miszerint holnap mehet suliba. Én meg hajnal 2-kor megvilágosodva a fejembe vettem hogy menjünk együtt suliba.
Korábban elindultam otthonról mindennel felszerelkezve Carterék háza felé. Amikor az ajtajuk elé értem vettem egy mély levegőt, gyorsan megigazítottam a sérómat és becsengettem.
Carter nyitott ajtót. Szokásosan fekete farmert viselt, fekete cipővel. Most fekete pólója helyett egy fekete toppot vett fel, ami így megmutatta a kötéseket a karján és a kicsi hegeket, amik a nyaka és a mellkasa között húzódtak.
Szerintem épp a reggeli készülődés fázisában zavartam meg a Lane családot. Carter egy fogkefével a szájában nyitott ajtót. Conor pedig épp tejet és müzlit öntött egyszerre a szájába. Ööö… szerintem ez náluk teljesen normális.
Carter intett az ujjával hogy várjak egy percet és az orrom előtt becsapta az ajtót. Pontosan 2 perc múlva megjelent dzsekistül, táskástul, füzetestül.
Ez az üzenet volt írva a lapra: Reggelt! Te meg mit keresel itt?
- Gondoltam mehetnénk együtt! – vontam vállat.
Ezért van milliméter pontosan belőve a hajad, amit az ajtónkban igazgattál? – tett elém a füzetet, ahogy elindultunk.
- Mondja ezt az, aki fogkefével a szájában nyit ajtót! – húztam fel az orrom. Gyorsan firkantotta le a válaszát, alig lehetett abból a macska kaparásból kiolvasni.
Bocsánat, hogy az ember manapság fogat is mos! Nem úgy mint egyesek!
- Én is mostam fogat! – pillanatok alatt jött a válasz.
Tudom. Idáig érzem a fogkrémed és a mentolos rágót is.
- Jobb lenne, ha a fokhagymától bűzlene? – vontam fel a szemöldököm.
Legalább bomba biztosan távol tartanád a vámpírokat. De ha nem is lenne fokhagymával tele a pofád akkor is ettől a szájszagtól nyúlcipőt húznak!
- Jól van én se beszélek veled többet! – fordítottam el a fejem. Bal kezével nyakamnál fogva lehúzott és megpuszilta az arcomat.
Jól van nem kritizállak. – mutatta fel a füzetét.
- Még a végén megbocsátok neked! – magamhoz húztam és homlokomat övének döntöttem. Lefele bámult, de folyamatosan mosolygott. Napestig elnéztem volna, ahogy mosolyog. Csak néztem és néztem. Már közeledtem, hogy megcsókoljam, amikor megszólalt a telefonom. Carter megrázta a fejét, de válla rázkódott, legbelül nevetett. Bárcsak a hangját is hallottam volna…
Kivettem a telefonomat a zsebemből és a fülemhez emeltem. Carter mellkasomnak döntötte a fejét.
- Te vad barom, ajánlom Carterrel van igazolásotok, mert el fogtok késni! – üvöltött Kelley a telefonba és abban a pillanatban le is tette. Nem kellett Carternek magyarázni, hogy mi történt, mert elég hangos volt, hogy ő is hallja. Felnézett rám, állát még mindig a mellkasomon tartotta. Fejével intett, hogy mennünk kéne.
- Verseny? – kérdeztem. Nem is válaszolt, már futott is. Elröhögtem és utána futottam. Mi tagadás szégyenkezhettem, mert lehagyott egy lány. Elég csúnyán vesztettem, mert már a kapuban állt – kezében a füzetével amire a NYERTEM! volt lefirkantva – mikor én még csak a suli sarkánál jártam.
- Hogy a fenébe vagy te ilyen gyors? – lihegtem térdemre támaszkodva. Vigyorogva vállat vont. – Várj kitalálom! A bátyád? – bólintott, majd sarkon fordult és a suli felé vette az irányt. Mellé siettem és együtt mentünk be a főbejáraton. Az egész folyosó üres volt, de ahogy az órára néztünk éppen csak becsengettek. A terem felé vettük az irányt. Kopogás nélkül benyitottam a terembe és jó kedvemben megint megröhögtettem az osztályt.
- Madárcsicsergős jó reggelt mindenkinek! – kurjantottam kezemet széttárva és várva a tapsra. Mindenki hangosan felröhögött még a földrajz tanárnő is elmosolyodott.
- Örülök Jev, hogy csak 2 percet késtél kivételesen! – mondta a tanárnő és úgy tűnik kihúzta a nevemet a naplóból. Várjunk, tudomásom szerint ma biosz van elsőbe… vagy töri… nem tudom fejből, de biztos nem földrajz. – Akkor csak Carter hiányzik!
Hirtelen Carter hátulról meglökött én pedig majdnem Corneliának és Cassynek estem az első padban.
- Ó Carter te itt vagy? – lepődött meg a tanár. – Nem is szóltak, hogy ma már jössz, azt hittük hogy a héten még biztosan nem. Nos örülök, hogy látlak. Hogy érzed magad? – faggatta a tanár Cartert.
- Tanárnő lesz egy kis probléma Carterrel. – álltam mellé. – Nem tud beszélni! – az említett könyökkel oldalba vágott. Eskü, nem megyek a közelébe marha erős ez a csaj. Carter gyorsan firkálni kezdett a füzetébe, amit átadott a tanárnőnek.
- Ó értem. – bólintott és visszanyújtotta a füzetet Carternek. – Jelezni fogom a tanároknak, a kommunikációval kapcsolatban.  Addig is javaslom Jev mellett ülj a közös órákon, hogy tolmácsolni tudja a tanároknak, amit szeretnél mondani. – Carter bólintott. Majd rám mutatott. – Te pedig viselkedj!
- Igenis asszonyom! – szalutáltam a tanárnak, majd a helyemre ültem, mellém pedig Carter.
- Chh még elment a hangja! – vetette oda nekünk Emily idegesen tollát kopogtatva a padon. – Te ezt komolyan elhiszed? – nézett rám. Carter már firkálni kezdett a füzetébe, de Nick és Dave megelőzte.
- Hé Emily! – kocogtatta meg a lány vállát mögötte Nick. Közben láttam, hogy Dave valamit a szájába töm. Amikor a lány felé fordult Nick ennyit kérdezett. – Szereted a narancsot?
- Mi? – ennyit mondott mielőtt felsikoltott. Davenek láttuk ahogy a szájában van egy narancs gerezd (október közepén) és fogain keresztül ki spricceli a narancs levet belőle egyenesen Emily arcába. Egyszerre nevetett fel mindenki, Emily pedig kirohant az ajtón. Összepacsiztam Nickkékkel, majd Carterre néztem. Fejét a padba verte, válla rázkódott nagy valószínűségben röhögött. De hangot még mindig nem hallottam.
- Hé Carter! – szólt oda neki Nick, mire felkapta fejét. – Tényleg nem tudsz beszélni? – kérdezte Nick mire bólintott. – Húú, az nagyon szar! De látom jól bírod! – jegyezte meg. – Amúgy örülök hogy elő kerültél és nem lett semmi bajod, mert a Rómeód halálra aggódta magát. – egy nagyon laza mozdulattal nyakon basztam, és nem is szólalt meg ezek után Nick. Csak magában röhögött.
Carter elém csúsztatta a füzetét.  Aggódtál?
- Mindenki aggódott. – feleltem. – Meg amúgy is hiányzott volna a szarkazmusod az életemből! – kacsintott. Lefordította a fejét a lap felé és írni kezdett.
Mr. Townsond, maga flörtöl velem?
- Miért talán zavarba hozza Miss Lane? – hajoltam a füléhez. Szemem sarkából láttam, hogy a karja libabőrös lett és fejét még inkább a haja takarásában tartotta.
A terem ajtaja megint kinyílt és Kirah meg Vivi lépett be rajta.
Carter felemelte a fejét és rájuk nézett. A két lány nagyra nyílt szemekkel mentek a helyükre. Vagyis valakinek a helyére odaültek, mert Kirah elzavarta azokat akik ott ültek.
Ezek kik? – csúsztatta elém a füzetét Carter.
- Két új lány. – súgtam oda neki. – A kisebbik barna az Vivi, a másik lány pedig Kirah. Akkor jöttek, amikor te nem voltál. – bólintott.
És milyenek? – firkantotta le.
- Hogy milyenek? – értetlenkedtem. Megforgatta a szemét és mellé írta.
Jellemileg te nagy okos!
- Ja. – fogtam fel. – Vivi kedves és el lehet beszélgetni vele. Kirah már más tészta. Nem beszél sokat, de amikor igen akkor vagy rámászik valakire, vagy kioszt valakit. És más lehetőség nincs.
Miért olyan érzésem, hogy minden haverodra rámászott, csak téged hagyott ki? – letörlöm én azt a vigyort az arcáról.
- Már miért ne tette volna? Hisz én vagyok Mr. Kockahas, nem emlékszel? – juttattam eszébe. – Én bárkit el tudok csábítani! Azt akarod hogy elcsábítsalak téged is?
Ugyanezt hallom amikor a nutellát veszem ki a hűtőből…
- Mennyire hiányzott ez! – dőltem hátra a székemben. Erre Carter csak megdobott egy összegyűrt papírlappal.

A szünetben Emily jött vissza kezében egy üveggel, ami tele volt vízzel. Dühösen Dave képébe öntötte, majd elviharzott barátai társaságában. Kirah és Vivi is meglepően gyorsan kiviharzottak a teremből. Következő órán is mellém ült be (pedig meg sem kértem), amíg ő végig aludta a dupla órát, én a füzetébe kezdtem rajzolgatni és firkálgatni.

<<40. rész(part2)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése