Sziasztook! Hát wow! A múlt héten nálam kiakadt a mérő, tekintve hogy 98 oldalmegjelenítést elértünk egy nap alatt és hát ez... húú! Nagyon remélem, hogy tetszett nektek ez a kis betekintés a szereplők múltjából és nagyon remélem többször tudok majd ilyet csinálni. Na hát ma meg pedig a kis Randinknak hoztam a második fejezetét. Remélem tetszeni fog. :) Ps: Annyi hogy akit érdekel egy másik blogba kezdtem, ami nem történetes, hanem egy személyes blog, ahova a random dolgaimat írom. Érzések, ajánlások és fangörcsök. Ha érdekel valakit a linkre kattintva megtalálja: The feeling of the Sunlight
Jev:
Jev:
A buszon Carter sóhajtva levágta
magát az egyik székre. Én leültem mellé táskámat kezembe véve.
- Conor meg fog ölni… - nyöszörögte.
- Szerintem engem előbb, mint
téged… - húztam a számat.
- Hidd el, előtted még bőven
vannak a halál listáján. – válaszolta. Kérdőn fordultam felé.
- Mi?
- Semmi. – legyintett nevetve. Ma
kivételesen forgalmas volt a busz, valamiért 3 főnél többen ültek már majdnem
7-en rajta. Ez is ritka itt nálunk.
- Tessék! – túrtam a táskámba,
hogy kivegyem a zacskót amit Kelley az orromra kötött, hogy ne egyek meg hanem
adjam oda neki.