Oké srácok... Nos sziasztok. Itt Kukorka, kihagyás után. Nem számoltam mióta nem volt rész. Próbáltam kibírni egy szombatig, pedig már korábban ki akartam tenni. Elérkeztem ahhoz a részhez ahol bepörögnek az események és csak úgy jön az ihlet esemény, amit írhatok. Ha jól számolom most tartok ott, hogy 72 részt kezdtem el írni és már sok is meg van belőle. Van még 3 kimaradt jelenetem - ami közül az egyiket imádom és vagy 40 a/4-es oldal (nem viccelek) - így biztos nem fogtok unatkozni szombaton, ha úgy döntötök az én írásaimat olvassátok! :) Nos Kukorka is back és remélem hogy tudom majd hozni a részeket. Előre írtam egy csomót és közben folyamatosan írok. (Most ezt van kedvem írni, de nagyon.) Dolgozom további szereplős képeken (a galériábán láthatjátok az eddigieket), és persze elkezdtem dolgozni a Védelmező kódexen is. A részeknél folyamatosan látható, hogy mennyi rész van befejezve ha ki van írva, de még nincs link.
A kedvenc részeim jönnek és az események eléggé felpörögnek. Szóval ne lepődjetek meg Jev és Carter kapcsolatuk hirtelen komolyra fordítására és Ally és Conor hangulat ingadozásai miatt. Csak annyit mondhatok, hogy egyre több szereplő fog megjelenni akiről csak említés volt (például Jason *--*) és sok szereplő visszatér (Hayleyék, Cassiék), és meg ismerhetitek a Townsond-DiLaurents família érdekes és (számomra) szívszorító/melengető családi sztorijait. Na de nem is húzom a szót. Itt is van a 66. rész ;D
Jev:
Ally szinte fortyogott mire
hazaértünk. – Na milyen volt? – kérdezte anya amikor beléptünk, Ally pedig
hangosan morogva felbaktatott a szobájába. – Mi történt?
- Agyvérzést kaphatott út közben!
– gondolkodtam. – Vagy Conor biztos elvarázsolta! – néztem rá Kelsre aki
elmosolyodott.
- Miért mi történt Conorral? –
ráncolta homlokát anya. Nem hiszem, hogy nem tűnt még fel neki.
- Á, csak egy kicsit khm khm… -
próbálta rávezetni Kelley. Csattogást hallottunk az emeltről. Ally jött le a
lépcső feléig és dobálni kezdett a cipőjével.
- Fülem még van! – majd visszament
a szobájába.
- Alison Jane Montgomery! –
üvöltött rá anya.
- Clare Anna Townsond! – üvöltött
vissza.
- Hogy én mennyire imádom a
családot! – morogtam, ahogy elindultam a szobám felé.
***
Másnap reggel kivételesen elértem
a buszt (mert Kelley volt kedves felkelteni). És a suli ajtajában Scottal
futottam össze. Egy biccentéssel köszöntem neki és azt hittem itt meg is
állunk, de tévedtem.
- Hé Kelley! – szólt vissza. – Mit
csinálsz pénteken?
- Semmit! – vont vállat. – Miért?
- Arra gondoltam elmehetnénk
valahova enni. – javasolta. – Már ha nem gond! – pillantott rám. Mielőtt
válaszolhattam volna Kelley oldalba könyökölt.
- Nem kell Jevtől engedély! –
mosolygott cukin Kelley. És ha így tett, nem azzal a céllal hogy az öreg nénik
megdicsérjék milyen aranyos. – Szívesen elmegyek veled!
- Kels… - sziszegtem oldalamat
szorongatva.
- Akkor pénteken! – kacsintott rá
és tovább ment a folyosón.
- Ne is vitatkozz! – fordult
felém. – 16 éves leszek elég idős vagyok, hogy eldöntsem kivel megyek el
randira.