Sziasztok... Emlékeztek még amikor Ashley kiakadt a word miatt... Nos én is. Na jó nem igazán a word miatt hanem a rohadt áramszünet miatt. Nagyban írok és tök király lett egy későbbi rész. Aztán elmegy az áram. Az aksinak pont akkor nem szabad a gépben lennie... Szerencse hogy be van állítva az automentés különben elveszett volna az egész. Reasons why my life is a fail -.-"... yay! De ezzel most ne foglalkozzunk, csak élvezzétek a 68. -ik részt! :)
Jev:
Jev:
Kelleyt anya simán elengedte a
Scottal való randira. Nekem azt mondta, hogy jó ha leköti magát, mióta Emilyék
kiközösítették. Még az sem volt jó érv, hogy a szülinapja lesz pénteken. Azt
mondta, hogy ha haza jön a randiról majd mi itthon meglepjük őt a tortával meg
az ajándékokkal.
Még Allyt se tudtam magam mellé
állítani, mert ő is mondta hogy az remek ha Kelley randizik.
És így telt el a hét. Én semmivel
se tudtam lebeszélni a húgom, ami kiakasztott. De Carter előtt pedig szépen
kellett mosolyognom, hogy ne faggatózzon.
Viszont jobb kedvem volt amikor
Carter beleegyezett, hogy itt marad. Volt még időnk, mielőtt Kelley
hazajött volna. És tölthettem vele egy kis időt, ha már szombaton nem látom.
hazajött volna. És tölthettem vele egy kis időt, ha már szombaton nem látom.
Azt a kínos és tényleg
szentimentális beszélgetést hagytuk is a nap további részére. Amikor beléptem a
házba nyomomban Carterrel, torta illat csapta meg az orromat. És jól is
tippeltem. Ally robotolt a pultnál bőszen készítve Kelley pink tortáját.
- Szia Ally! – köszöntem neki.
Felnézett a bő munkájából és integetett nekünk. Cartert karon ragadtam és
elindultunk a szobám felé. (Nem a 18+-as értelemben. Még. ;D)
- Várj itt egy kicsit! –
állítottam meg az ajtó előtt. – Felmérem mennyire szörnyű a helyzet.
- Ne már! – nevetett. – Pedig a
természetes élőhelyeden akartalak megfigyelni.
A koszos ruhákat gyorsan a
szennyes kosaramba dobáltam, a többit pedig behajítottam a szekrénybe.
Szerencsére azokon kívül más borzadályos dolog nem volt a szobámba. Kinyitottam
az ajtót Carter előtt, aki a terepet szemügyre véve nézelődött. Felnyitottam az
asztalomon a laptopot.
- Választhatsz a Netflix csodás
kínálatából, amíg hozok inni, meg kaját! – feleltem.
- Oké! – bólintott.
Lerobogtam Allyhez. Kivettem a szekrényből
két poharat, miközben szemügyre vettem Ally műremekét. Kelley annyit mondott
legyen olyan mint ő. Nos ha ez nem olyan mint ő akkor nem tudom mi.
Ally bevonta a nutellás piskótát
élénk pink citromos krémmel. (Már szag alapján meg tudom mondani.) Majd arra
baba rózsaszín fondantot tett, amire fekete ételfestékkel festett egy komplett
Párizst.
- Nagyon jó lesz! – jegyeztem meg.
Épp a csokit keverte a tetejéhez.
- Remélem a húgod éhes lesz a
randija után, mert a gofrija óta sütöm ezt. – panaszkodott. Tipikus Ally. – És kifogytam
a nutellából ezért van citromos krém.
- Kíváncsi lettem volna a nutellát
hogy teszed rózsaszínné! – elmosolyodott.
- Arra én is. – felelte. –
Hogy-hogy Carter itt?
- Megkértem, hogy legyen itt amíg
Kelley vissza nem jön. – vontam vállat. – Meg szombaton úgy se találkozom vele,
a vasárnap pedig még nem biztos.
- Jaj de cukik vagytok! Máris
hiányzik pedig egymás pofáját bámuljátok egész nap! – cukkolt. – Ahogy nagyapa
szokta mondani, csak óvatosan odafönt! – nevetett.
- Majd halkak leszünk! – vágtam vissza.
Felnézett a csoki kevergetésből.
- Csak a bátyja meg ne hallja! –
válaszolta, majd figyelmét újra a csokimáznak szentelte. Amikor felpakoltam
magam kajával és innivalóval Ally megszólalt. – Hűtőben a citromos krém ha
érdekel.
- Ez az! – örültem. Én vagyok a
családi konyhamalac aki kifejezetten örül a maradéknak a sütiből, főleg ha nem
én sütöttem. Felkaptam azt is egy kanál társaságában és visszamentem a szobába.
Az ajtó nyitva volt, Carter pedig a komódomat bámulta rajta lévő képekkel.
Letettem a cuccokat és mögé lopakodva megöleltem. Összerezzent.
- Mit nézel ennyire? – érdeklődtem vállán
támaszkodva.
- Csak a képeidet. – felelte. Én
is oda kaptam a tekintetem. A komódom úgy nézett ki, hogy keretben voltak rajta
a képek hátul és amögött a falra ragasztva a többi (meg persze a többi dolog,
mint füzet, távirányító). Rengeteg képem volt. – Nagyon nagy a családod. –
jegyezte meg.
- Egy picit. – bólintottam. – De
szerencsére csak évente párszor látom őket. – szemem a kicsi kori képeken akadt
meg. – És felismertél valamelyiken? – mutattam a csoportos képekre.
- Az összesen. – mondta enyhe büszkeséggel
a hangjában.
- Hogy-hogy? Más fekete hajú is…
- A szemed. – szólt közbe. – A szemedről
szúrtalak ki. – válaszolta.
- Ennyire kirívna? – érdeklődtem.
- Egy picit. – mosolyodott el.
- És filmet választottál? – a laptopra
mutatott. Megnéztem a címet. – Jó választás. – elléptem tőle, hogy a tévéhez
kössem a gépet. – Addig választhatsz mit szeretnél enni.
- Tortakrém? – emelte fel a tálat.
- Abból nekem is hagyhatsz. –
nevettem fel. – Amúgy citromos.
Felvett egy chipszet és a tálat,
majd leült török ülésben az ágyamra. Elindítottam a filmet, ami immáron a tv
képernyőn jelent meg.
Leültem mellé és ölembe vettem a
tálat és elkezdtem enni a kanállal. – Azt komolyan kanállal fogod enni? –
mutatott vigyorogva a tálra. Bólintottam. – Jó étvágyat! – röhög ki.
Carter:
Míg Jev lent
foglaltoskodott és körbekémleltem a szobájában. Az asztala fölött videó játékok
hada sorakozott. Íróasztalán a szokásos fiús dolgok, játékkonzolok, játékok,
kábelek mindenhol. Legalábbis az én elképzelésem szerint így néz ki egy tipikus
fiú szobája.
Kivéve Conoré.
Mert neki leginkább egy csatamezőre hasonlít a szobája. A komódjához sétáltam,
ahova a táskámat is tettem. Szemem végig futattam a fekete bútoron. Pár füzet
hevert rajta, némelyik még ki is volt nyitva. (Húú.) A falnál pedig egy kész
Instagram montázsnak is elment volna a fala. Az asztalon családi képek keretbe
foglalva, fölötte pedig a falra ragasztva képek sora. Kezembe vettem egy nagy,
csoportos családi fotót. Clare arca ugyanolyan volt, csak nem látszott rajta
annyira az idő. Akkor szőke haja még sokkal rövidebb volt, mint most. Kelley
olyan 8-9 éves lehetett. Elmosolyodtam a szeplőin, egyszer véletlenül említette
hogy mennyire utálta őket.
Jevet hogy ne
lehetne kiszúrni. A család minden tagja szőke, vagy vörös, Egyedül ő rív ki
középen. Előtte egy torta volt, amin nagy gyertyákkal égett a 10-es szám,
gondolom a szülinapja volt. Még akkor is, még 10 évesen is szürke kapucni.
Majdnem felnevettem. Fekete haja ugyanolyan kócosan állt, mint mostanában
szokott, kék szeme pedig világított mint
tenger.
Mellette állt
Alison. Olyan 17 lehetett. Nagyon szép volt, és ezt lány létemre mondom. Szép
alakja volt, és a hosszú lángvörös haja koronázta meg az egészet. Fogalmam
sincs mi késztette arra, hogy egy derékig érő hajat a válláig levágjon. Bár
lehet őt is az a korszak szállta mint engem, amikor levágtam 6 évesen.
Clare bal
oldalán egy egészen vöröses-barnás csoport állt, bőrszínük sokkal sötétebb
volt, mint a hőfehér Clarenek, Kelleynek vagy Jevnek. Biztos, hogy nem Clare
oldaláról voltak. Bal oldalán egy idős nő állt. Meg nem mondtam a volna a
korát, mert szerintem 50-nek nézett de biztosan idősebb volt. Ally válla fölött
nézett a kamerába és karját a lány vállán pihentette. Szörnyen hasonlítottak
Allyvel (és nem csak a hosszú vörös haj miatt). A nő mögött egy vele egykorú
férfi állt, akinek szőke haján megcsillant a fény. És legszélen állt egy
Clarrel egykorú házaspár. A férfi a bal oldali társasághoz hasonlított
leginkább, míg a nő vörös hajával biztosan Clareékhez tartozik. Valószínűleg
Ally anyja, és apja volt. Mondjuk az anyja a hajszínén kívül semmilyen vonással
nem hasonlított lányára. Mintha két teljesen különböző ember állt volna egymás
mellett, ugyanazzal a hajszínnel.
Visszatettem és
a többi képet pásztáztam. A csoportos képeken Jevet azonnal kiszúrtam. A szemét
sehol sem lehet eltéveszteni. Egy kisgyerekekből álló focicsapat képen is ott
voltak, Jev mint játékos és Kelley mint pom-pom lány. Több családi kép volt
csak a hármójukról, de jó pár volt Allyvel közösen. A kedvemcem amikor a
tinédzser Ally a kicsi Jevet szadizza, legalábbis szadizta. Van Jevről pár
idősebb kép is, amikor gitározik, vagy Nickkel és a haverjaival ülnek valahol
egy deszkázás után. Volt róla egy kép, olyan 7 éves lehetett és ölében tartotta
a gitárt, amin úgy tűnik épp játszott. Mellette ült a 14-15 éves Ally és vállán
pihenő hegedűn játszott.
Amikor
visszajött rá akartam kérdezni az apjára. Meg akartam tudni a sztorit az ő
verziójából. Lehet hogy az adatbázis pontos, de nincsenek érzelmei. De nem
mertem.
***
Belemerülve a
filmbe ettem a chipszet, miközben Jev képes volt beburkolni egy teljes tányér
citromos krémet (ami rózsaszín volt). A felénél voltunk a filmnek, amikor
megkérdeztem.
- És milyen
jelmezt választottál szombatra? – érdeklődtem.
- Meglepetés. –
vigyorog. – Nem nagy szám, majd küldök róla képet, hátha kitalálod!
- Tippelésben
nagyon jó vagyok! – bólogattam hevesen. Felnevetett. Odahajolt, hogy egy csókot
adjon. Mikor elhúzódott visszahúztam. Combomnál fogva ölébe húzott és
derekamnál tartva a kezét csókolt tovább. Hajába vezettem ujjaimat és meghúztam
pár tincsét.
Mint minden
hormontúltengéses tinédzser, mi is eljutottunk arra a szintre hogy vadul
csókoljuk egymást mintha az életünk múlna rajta. Nem panaszkodhatok, Jev
eszméletlenül csókol.
Hátamat és
derekam simogatta, miközben én hajával babráltam. Teljesen belevoltunk mélyedve
egymásba, hogy azt vettem észre a pólóját húzogatom.
Kopogtattak az
ajtón. – Jev! – üvöltött Ally a másik oldalról. Kimásztam az öléből és a
chipset gyorsan magam elé kapva, meg magamba tömve összpontosítottam a filmre.
Ally benyitott
és ledobott valamit Jev asztalára. – A celluxod. – mondta, majd rám emelte
tekintetét és vissza Jevre. – Nincs itt meleg, mindketten olyan vörösek
vagytok? – kérdezte.
- De egy picit.
– ugrott gyorsan Jev az ablakhoz, hogy kinyissa.
Ally köhögésbe.
– Tudtam. – nyögte két „köhögés” között. Kilépett a szobából Jev pedig vissza
ült mellém.
- Tényleg,
Kelley hova ment? – érdeklődtem, elvonva a figyelmet, hogy mindketten nehezen
vesszük a levegőt és olyan vörös az arcunk, mint egy rák.
- Randira a
Coffe Villbe. – válaszolta tömören.
- Valakivel a
suliból? – kérdezgettem.
- Ígérd meg,
hogy nem fogsz kiakadni amiért nem mondtam el! – fordult felém bűnbánóan. –
Scottal. – egy percre lefagytam. És akkor robbant minden.
- Hogy mi? –
emeltem fel a hangom. – TELJESEN MEGŐRÜLT?! – túrtam a hajamba. Ó, basszus! –
Jevre fordultam. – Mi több, HOGY LEHETTTÉL ENNYIRE HÜLYE, HOGY ELENGEDTEG
GARDEDÁM NÉLKÜL??? – rángattam meg a kapucniját.
- Most nem
tudom eldönteni, hogy mire vagy dühös. – gondolkozott. – Arra hogy nem mondtam
el, vagy arra hogy Scottal randizik.
- Nem érdekel
hogy randin vannak-e vagy sem, engem az dühít hogy vele van! – magyaráztam. A
telefonom után kaptam. – Mindjárt jövök! – pattantam fel és találomra a bal
oldali szobába beléptem, ami szerencsémre a mosdó volt.
Conor azonnal
felvette. – Conor! – támadtam le.
- Történt
valami? – kapcsolt azonnal. – Te jól vagy?
- Nem az a
lényeg! – legyintettem. – Nagy gázban vagyunk! – hadartam. – Kelley Scottal
van.
- Mi? – döbbent
meg. – Van vele valaki?
- Nincs. –
feleltem. – Épp ez a gond! Jev azt mondta a Coffe Villbe mentek.
- Maradj ott
ahol vagy és haza ne gyere, míg én nem megyek érted! – válaszolta. – Mindjárt megkeresem!
– tette le.
***
Amikor vissza
mentem a szobába Jev letámadott. – Miért akadtál ki ennyire? – kérdezte. – És miért
dühít Scott és Kels randija? Talán még érzel valamit Scott iránt? – zúdította rám
kérdéseit.
- Mi? –
ráncoltam a homlokom. Fel kellett nevetnem ezen az abszurd állításon. – Én meg
Scott? – mutattam magamra. – Inkább fojtom meg magam a kapucnid zsinórjával,
mint hogy mégegyszer ilyen baklövést tegyek! – és komolyan is gondoltam. Az
kéne még nekem.
- Tényleg? –
méregetett.
- Jev, úgy két
perce, kinek az ölében smároltam a majdnem halálomig? – de ahogy ezt kimondtam
újra vér tódult az arcomba. És neki is.
- Nem mondtam
semmit! – próbálta takarni arcát. Csendben álldogáltunk ott percekig.
Csengettek.
Jev kikerülve a
földszintre ment. Én is követtem egy idő után. Az anyjának segített behordani a
szatyrokat. Én is odaléptem és felkaptam egyet, amit Jev által behozottak mellé
tettem.
- Jaj Carter
nem kellet volna segítened! – mondta Clare, majd fiára pillantott. – Nem is
mondtad, hogy átjön Carter.
- Áthívtam amíg
Kelley el van. – magyarázta Jev.
- Ally még nem
ment el? – érdeklődött miközben a hűtőbe pakolt be.
- Hova? –
kérdeztük egyszerre Jevvel.
- Elküldtem
Kelleyért. A kocsija még kint áll.
- Fent nincs. –
válaszolta Jev szemöldökét össze vonva.
- Lehet, hogy
gyalog ment! – vont vállat Clare.
- Anya, és mi
van ha megint lelépett? – lépett anyja mellé Jev. – Ha a kocsi kint áll.
- Itt van
minden cucca Jev. Ne butáskodj! – hessegette el a témát.
Conor:
Amikor
leparkoltam a Townsond ház előtt, gyorsan kiszálltam, de Ally már kirobogott az
ajtón. Épp kezére csatolt fel egy kést.
- Akkor látom
már tudod! – jegyeztem meg. – Gyere! – intettem a kocsi felé. Beszállt a
kocsiba, láttam rajta hogy belül fortyog a dühtől és az idegességtől.
- Mégis hogy
képzelte Clare, hogy elengedi? – nyilvánította ki felháborodását hangosan is.
Majd kezébe temette az arcát. – Pedig még tudtam is róla.
- Tudtál róla? –
ráncoltam a homlokom. – És nem tettél semmit? Megvesztél vagy részeg voltál? –
vontam kérdőre.
- Csak azt
tudtam, hogy randira meg egy osztálytársával. Azt nem mondta senki, hogy
Scottal. – dőlt hátra.
- Az torta máz?
– kérdeztem az arcát vizsgálva. Arcához kapott, de én előbb kaptam oda és
ujjammal letöröltem és megkóstoltam. – Ha citromos, miért rózsaszín?
- Pink tortát
sütöttem Kelleynek a szülinapjára. – magyarázta.
- Ah. –
bólintottam. – Nos reméljük, időben érünk oda, hogy a következőt is megérje.
- Nem segítesz
a helyzetemen, tekintve hogy az én uncsi tesóm és az én felelősségem! –
dühöngött tovább. – Ha bármi történik vele, nem tudom hogy tudnék utána Clare
szemébe nézni.
- Csak
vicceltem tudod. – nyugtattam meg. – Nem lesz semmi baja.
- Ha Scott tett
vele valamit, esküszöm ott helyben kinyírom ha kell a világ szeme láttára! –
sziszegte mérgében. Nem lesz jó ha mindjárt felrobban mellettem a kocsiban.
- Mond, hogy
felvehetem, hogy később jót röhögjek? – próbáltam lecsillapítani. Sikerült is
valamennyire, mert elmosolyodott. Bólintott. – Clare szólt, hogy hozd el
Kelleyt? – érdeklődtem. Megint bólintott. – Látod akkor biztosan jól van, mert
neki meg Kelley szólt!
- Remélem! –
tördelte ujjait.
Olyan 2napja találtam rátok és azóta nem tudom abbahagyni az olvasást :) imádom minden részét! Minnel hamarabb kövit :)
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszik :) és köszönöm Ashley nevében is
Törlés