77. rész - A parti és egy lázas részeg Lane

Sziaaaasztoook! Újabb rész, itt van hosszú cím elárul mindent, de gyors leszek mert megyek mozibaa. :** Kukorka

Carter:

Nos bármennyire is próbálta Kelley vagy Nick beadni, hogy Jev rosszul vezet, nem sikerült nekik. Nem tudom mi az a vezetési stílus amit rossznak lehet nevezni, lehet erre csak egy autós üldözésben jönnék rá. Nyugodtan vezetett, amikor beálltak a helyre amit kinéztünk akkor sem káromkodott vagy csapkodott ahogy néha a bátyámmal szoktunk.

- Pont időben! – nézett Nick az órájára.

- A többiek bent vannak! – mondta Kelley miközben kiszálltunk a kocsiból. Jev lezárta a kocsit és a Coffe Ville kávézó felé vettük az irányt. Kintről hamis pókhálókkal, csontvázakkal, denevérekkel és habszivacs sírokkal volt díszítve.  A földre művér volt locsolva és tök lámpások vezették az utat. Tipikus Halloween-i dekoráció. Viszont belülről remekül nézett ki.

A bárpult mécsesekkel volt megvilágítva. A billiárd asztalok helyett egy színpad volt kialakítva, és faragott lámpásokból volt kitéve, hogy Rémkosztüm Verseny. Az összes asztal és szék felragaszható égőfüzérrel volt feldíszítve. Művér és piros festéket locsoltak mindenhova. Műdenevérek és csontvázak lógtak le a plafonról. A kedvencem a padló volt. A fapadlót szinte nem is lehetett látni, mert füst borította. Jev barátai egy halom asztalt toltak a színpadhoz legközelebbi boxhoz.

Párat felismertem akiket a suliból láttam, de volt olyan aki teljesen ismeretlen volt. – Sziasztok! – köszöntek Jevék hangosan. Én halkan elmotyogtam ugyanezt. Nick a boxba ült egy lány mellé, mellette Kelley és Jev engem előre engedve még befértem a boxba, ő pedig tőlem egy kicsivel lejjebb a széken ült mellettem. Egy pacsival és öklözésekkel üdvözölték egymást. Ha jól számoltam vagy 15-en lehettünk.

- Na Nick hogy-hogy nem jött az über szexi csajod? – cikizték a velem szemben ülő fiúk.

- Szakítottunk! – húzta el a száját, de nem tűnt úgy mint aki meg volt hatva.

- Legalább meg volt? – kérdezte a Dave nevű gyerek.

- Még szép! – vigyorodott el szélesen.

- Kelley nagyon csinos vagy! – mondta egy másik fiú.

- Sőt szerintem inkább dögös! – szállt be egy másik.

- Nem láttam még gyönyörűbb csajt a városban! – áradozott a harmadik. Jev feléjük nyújtotta a kezét.

- Sziasztok Jev vagyok, Kelley bátyja találkoztunk már? – egyszerre röhögtek fel.

- Azért kösz srácok! – mosolygott édesen Kelley.

- És te lennél? – méregetett engem a társaság fiú fele.

- Carter. – mutatkoztam be. Egymás közt kapkodták a fejüket mintha fejben elemeznének engem.

- Sziasztok Jev vagyok, Carter barátja találkoztunk már? – a lányok felnevettek.

- Hogy van az, hogy te minden dögös csajt lenyúlsz? – emelte égnek a tekintetét az egyik fiú.

- Nem látod milyen dögös? – szólaltak meg hangosan a lányok egyértelműen Jevre mutatva.

Jev csak nevetett és felém fordult. – Srácok ő itt Carter, szeptemberben költöztek ide! Carter, Dave-et és Drake-et már ismerheted. – mutatott a két a fiúra. A többiek pedig Cole, Tim, Oli és Sissy! – mutatott végig a maradék négy fiú. – Cole Davenek a bátyja és ovis társam, Timmel együtt. Olit és Sissyt valahonnan ismerjük. – nevetés követte a mondatát.

- Együtt jártunk gitárra.  – felelte Sissy. – És amúgy Simon vagyok, csak ők hívnak Sissynek. – bólintottam.

- A lányok pedig Lin Dave ikertesója, Cindy, Sam, Lia és Nicole. – ment sorra a lányokon.

- Sziasztok! – köszöntem.

- Na mesélj! – támadtak le négyen. – Tényleg olyan jól csókol Jev, mint rebesgetik a verebek? – összeráncoltam a homlokom. – Na ne légy szégyellős, minket sajnos nem oszt meg az élménnyel! – vette át a szót Sam, majd gúnyos szemekkel nézett Jevre.

- Pedig bárkit megcsókol, aki megkéri! – vádolta meg Lia.

- Bocsánat, hogy a barátaimmal nem fogok smárolni! – emelte fel kezét védekezően. Az ismerős pincér Joey jött oda hozzánk. Ruhái szakadtak voltak és zombinak volt kifestve és a karján is zöld és lila foltok váltották egymást.

- Szia Joey! – rikkantotta egyszerre a társaság. Itt mindenki ismer mindenkit?

- Sziasztok! – köszönt, végig nézve a társaságon. – Ti nem mentek a versenyre?

- Mi letudtuk a jelmezést tegnap! – felelte Dave.

- Kár. – biggyesztette le lilára színezett száját. – Pedig most elég jó versenyzők vannak. De legalább a legjobb helyet lefoglaltátok! – jegyezte meg.

- Van valami dögös jelmez? – vonogatta a szemöldökét Oli.

- Őt ne kérdezzétek, neki már meg van ki dögös! – legyintett Jev.

- Néztél te már végig rajta? – vonta fel a szemöldökét nevetve. – Most komolyan, nincs nála szexibb csaj akit láttam.

- Kicsoda? – érdeklődött Simon, alias Sissy.

- Alison! – vágta rá Dave. Elkerekedett a szemem.

- Ne szívass már! – jött lázba Cole és Jevre nézett. – Itt van? – Jev csak bólintott. – Mond hogy szabad! Légyszi!

- Most épp nincs senkije! – válaszolta meg helyette Nick.

- Bár ki tudja! – sandított rám Jev.

- Ez az! – örült meg Cole. – Akkor ráhajthatok, igaz? – kapkodta zöld szemeit Kelley és Jev között. Joey válaszolt nevetve.

- Hajrá! Nem te vagy itt az egyetlen aki ma be akarja cserkészni! – jegyezte meg. – Amint a fiúk meghallották, hogy a mai bulin itt lesz azonnal visszaigazolták hogy jönnek. Még Bill Reed is eljön.

- És Emily is jön? – kérdezte Simon, Tim és Oli rémülté fagyva.

- Mindenki reméli, hogy nem! – válaszolta Joey. – De ha nem tudja, hogy te itt vagy akkor nyert ügyetek van! – bökött Jevre. Aki összeszorított szájjal egyetértően biccentett.

- Már megmondta neki, hogy nem lesz itt. – legyintett Nick. – És mi is azt toltuk, hogy nem megyünk nélküle.

A 4 fiú és az 5 lány megkönnyebbülten felsóhajtott.

- Kértek valamit? – vette elő füzetét Joey. Míg a többiek gondolkoztak és egyben kértek, Jevhez hajoltam.

- Van itt valaki aki nem gerjed a családotokra? – súgtam neki. Elmosolyodott és rám nézett kék szemeivel.

- Mondtam már, hogy a sármunk teszi! – villantotta fogait.

- Anyudnak véletlenül nincs udvarlója jelen pillanatban? – forgattam meg a szemem.

- Összehozod Conorral, ha Allyvel nem jönne össze? – vonogatta fekete szemöldökét. Felnevettem.

- Eddig is ez volt a tervem! – hajoltam volna el tőle, de meg fogta az államat és visszahúzott magához. Mohón tapasztotta ajkait az enyéimre. Körülöttünk füttyszó és taps hangzott fel, de nem érdekelt. Mert Jev csókjába beleszédültem, minden egyes másodpercében. Amikor elhajolt tőlem két kólát kért nekem és magának. Mint kiderült, hogy a többiek valami 3 nacho tálat kértek, így mindenkinek be kellett adnia 2 dolcsit a közösbe, mert így 30-ba került.

- Jaj Jev haza tudsz majd dobni minket? – érdeklődött Dave.

- Mind hármótokat? – mutatott végig. Egyszerre bólintottak. Jev Nick felé fordult. – Figyu szerezz már magadnak egy nőt az estére, annyian nem férünk el a kocsiban!

Felnevettünk. – Tudod mit Colenak is szerezz egyet, ha már arra jársz!

- Cole az uncsidra hajt! – veregette meg bátyja vállát Dave. – Szóval az is lehet, hogy nálatok köt ki az este.

- Fúj! – hőkölt hátra mellettem Kelley. Jev megborzongott.

- Ennél undorítóbbat még életemben nem hallottam. – válaszolta Jev.

- Jaj ne légy ilyen! – legyintett röhögve Cole. – Majd a ti nyögéseitek elnyomja a miénket! A többieknek adj fül dugót! – bökött rám meg Jevre. Lehajtottam a fejem, hogy a hajam eltakarja a vörösödő arcom. Bele se gondoltam még ebbe… Ha Jev meg én, esetleg…

A szívem hevesen kalapált, és a levegőt is nehezen vettem. Hajfüggönyömön át Jevre sandítottam. Tenyerével és pulóverével takarta hasonlóan vörös arcát. Csak annyit érzékeltem, hogy Colenak leesett, hogy mi még… nem. Aztán asszem’ a nővére tarkón csapta.

- Na nézzétek meg, most kínossá tettétek a beszélgetést! – szólta le őket Sam.

- De nézzétek milyen kis cukik! – mondta Nicole mintha csak egy tényleg nagyon nagyon nagyon cuki kutyust látott volna. – Mindketten elvörösödtek.

- Utállak titeket! – motyogta Jev pulóvere alatt.

Felnevettek a többiek. Ránéztem ő pedig rám pillantott. Amikor észrevett elkaptam a pillantásom és igyekeztem jobban visszafogni a következő pír rohamot. Joey kihozta az italokat és az egyik nacho-s tálat, amit az asztal legtávolabbi fele le is foglalt magának. Majd rögtön jött a másik kettővel.

 Én pár szemet ettem, és igyekeztem mindenféle érintkezést elkerülni Jevvel. Soha nem gondoltam ebbe bele, hogy esetleg ő akarhat valami ilyesmit. Úgy egyáltalán az egészbe nem gondoltam bele. Hogy én mikor, hol és kivel?

- Kimegyek a mosdóba! – álltam fel. Jev összehúzta magát, hogy kiférjek. Szememmel megkerestem a mosdót és amikor beléptem a tükör elé álltam. A fejem kezdett eltűnni a vörösödésből. Megmostam egy kicsit vízzel és kifújtam a levegőmet. Elővettem a telefonomat. Conortól nem jött sem sms, sem hívás. Bár nem mintha számítottam volna rá. Mielőtt kimentem volna, valaki megszólított.

- Hé! – dugta ki egy lány a fejét a fülkéből. – Kérdezhetek tőled valamit?

Bólintottam. Nem tűnt veszélyesnek és a veszély meg sem fordult a fejemben, tekintve hogy haja macska fülek formájában volt felfogva a feje tetejére. Kilépett a fülkéből és széttárva vászon kabátját megmutatta nekem a jelmezét.

- Szerinted nagyon ribancos? – húzta a száját. Nos annyira nem ribancos, mint gondolná az ember, csak egy picit. Fekete cicanadrágot viselt, amin festékkel piros és kék erek cikáztak egymás között. Úszódresszhez hasonlító ruháján floureszkáló piros és kék csövek húzódtak végig. Magas sarkúban volt és egy fekete fehér blézert viselt hozzá. Macska „fülei” között pedig egy fekete kiskalap csücsült.

- Én vagyok a Rémkosztüm műsorvezetője idén. – tette hozzá.

- Egy picit. – jeleztem az ujjaimmal. – De biztos nagy sikert aratsz vele. – mosolyogtam rá őszintén.

- Biztos? Nem fognak beszólni érte? – mérte végig magát.

- Szerintem nem. – ráztam meg a fejem. Felsóhajtott.

- Kösz, ez most jól esett! – biccentettem és elhagytam a mosdót.

- Bocsi Coleért! – felugrottam ijedtemben. Jev várakozott a női mosdó ajtaja mellett.

- Neked muszáj pont itt várakozni? – mutattam a feliratra ami jelezte, hogy női.

Kék szemeit megforgatta. Oké nagyon durván rászoktattam erre. – Nem, tampont jöttem cserélni. – kifújta a levegőt. – Bocs Cole és a többiek miatt. Kicsit erős humoruk van. Hisz némelyikük már végzős, és tudod mi van azokkal a fránya végzősökkel! – vakargatta a tarkóját nevetve. – Tombolnak a hormonok.

- Mindegy, ejtsük a dolgot! – legyintettem. Nem értettem miért kér bocsánatot, hisz egyáltalán nem az ő hibája volt. Ő is egy hasonló áldozat volt, mint én.

Ahogy visszasétáltunk az asztalunk felé megkérdeztem. – Miért kérsz mindig bocsánatot?

- Nem tudom! – vonta meg a vállát. – Lehet anyámtól örököltem, nem szeretem ha rosszat gondolnak rólam.

- Mindenki maga alá csinál amikor meglátnak! – húztam mosolyra a számat, ahogy elképzeltem.

Felnevetett. – Mikor hiszed el, hogy nem véletlenül lettem én Mr. Kockahas?

- Majd akkor amikor megnyerem a Miss Bikinit! – löktem meg a vállát.

- Ó nálam már megnyerted! – kapott el a derekamnál fogva.

 Mivel sikerült ezt a kínos pillanatot megoldani normálisan visszaülhettünk a helyünkre. Linda éppen valamilyen fotós szakörröl magyarázott ami az iskolájában indult. Mint kiderült a másik 4 lány is odajár csak vagy egy évvel feljebb, vagy más végzősök. Mint kiderült Jevvel még két lány gitárra járt vele. Amikor Jev és Oli elmentek még egy körért Sam és Nicole letámadtak, hogy vegyem rá Jevet arra hogy gitározzon. Állításuk szerint bármit tökéletesen lejátszik fejből és kottáról, meg hallás után is elég jól megy neki. Megígértették velem, ha egyszer náluk vagyok megkérem. Utána pedig faggatni kezdtek hogy milyen Jev mint barát. Kelley csitította őket egy kicsit, de mivel úgy csicseregtek mint valami madár így feladta. Mivel nem adtam nekik szaftosan kielégítő válaszokat, ők is visszaültek. Akkor jutott eszembe.

Kelleyhez fordultam. – Hogy értették, hogy Jev mindenkit megcsókol aki megkéri? – kérdeztem halkan.

- Régebben csinálta ezt, amikor mindenki szekálni kezdte, hogy nincs barátnője. Aztán az egyik ötödikes megkérte Jevet, hogy tanítsa meg csókolózni, mert még soha nem csinálta. Jev pedig megcsókolta. Aztán jöttek a többiek. – legyintett. – De ne aggódj, nem hülye hogy ilyet csináljon. És ha tenne nyugodtan üsd le abból érteni fog.

- Szóval feljogosítasz, hogy verhetem a bátyádat? – vontam fel az egyik szemöldököm.

- Ezzel a joggal már akkor felruháztalak amikor először randira mentetek. – válaszolta mosolyogva. – A muffinokba is bele kellett volna sütnöm. – gondolkozott.

Hirtelen a háttér zene elhalkult, és hirtelen felszólalt Frank Sinatra – New York, New Yorkja. A színpad a zenével együtt váltogatta fényeit. A mi helyünkről tökéletesen lehetet látni mindent. A lány korábban a mosdóból betáncolt hosszú lábaival és macskafarkával. Hatalmas taps és füttyszó kísérte őt. Pörgött egyet de látszott hogy megingott egy kicsit, de egyensúlyát visszaszerezte. Átnyújtották neki a mikrofont és a zene elcsendesült.

- Húh! – törölte meg homlokát. – Az kellett volna még ezekben a cipőkben orra esni! – nevetgélt és csak tapsot kapott válaszul. Szeméhez téve szemét körbe nézett a teremben. – Látom jó sokan vagyunk. Remélem már mindenki kíváncsi! Én Lily vagyok, de ma a srácoknak csak Kitty! – kacsintott a tömegre. – Na de kezdjünk is bele! – lesétált a színpadról, hogy kicsit járkálgasson a közönség között. – Idén kivételesen sok versenyzőnk van! – odasétált egy fiúhoz. – Rengeteg ijesztő jelmezünk van! – majd rá morgott a fiúra. – Csoportosak is! – karolta át az arra járó Joeyt. – És egy picit szexis is! – dőlt le az egyik asztalra, ahol egy csapat vele egyidős fiú ült, akik le se tudták venni a szemét róla. Egy másik fiú felsegítette onnan és megpörgette a színpad felé. A lány lehuppant a színpadra és a fények ráirányultak. – Ismertetném a szabályokat, ami szerint jelentkezni lehetett. A jelmeznek terén csak annyi volt a kikötés, hogy eredeti legyen és kézzel készített. Minden versenyző – hogy pontos legyek közel 50-nen vannak – egy produkciót fog bemutatni. Időkorlát az 1 és 3 perc között. Nos de nem is szaporítom tovább a szót. – elvette egy segédjétől a kártya csomagot, amin a nevek voltak. – Első versenyzőnk… - és már jöttek is. Az elején főleg gyerekek voltak, akiken mindenki olvadozott annyira édesek voltak. Volt egy kisbaba testvérpár akiken szinte elolvadt a közönség. Só és bors voltak.

Aztán persze a fiúknak és a lányoknak is volt min legeltetniük a szemüket. A fiúk megőrültek, amikor egy miniszoknyás szakad felsőjű zombilány sétált fel a színpadra. A kinézetétől függetlenül meg kell hagyni remek volt a testfestése. Zenékre táncoltak főleg, de voltak olyanok akik monológokat tartottak abból idézve akinek öltöztek. Lily, a műsorvezető mindegyik színpadra lévőt ismerte (mint szerintem mindenki más is) és pár kedves, személyes megjegyzést is fűzött hozzájuk.

- És akkor a 37-ik versenyzőnk! – olvasta le közben a kártyáról. Elkerekedett szemekkel nézett a közönségre. – Srácok ilyet még nem pipáltam! – bólogatott elismerően. – Nos 37-ik versenyzőnk a lány akiről mindenki suttog az este. Jelmezének a címe „A titkok babája”! Eléggé ijesztő mint amilyennek hangzik. – színpadra intett. – Köszöntsük hát a színpadon Alison Montgomeryt! – minden fiú füttyögésbe, tapsolásba kezdett. Mintha valami híres énekes érkezett volna hozzájuk. Aztán hirtelen minden fény kialudt. Minden lámpa kialudt az egész kávézóban. Értetlenül forgott mindenki körbe. Majd minden színpadi fény visszakapcsolt és Ally ott állt a színpadon. Annyira meghajolt, hogy senki nem látta az arcát. Két copfba fogott haja eltakart mindent. Az oldalából egy hatalmas kulcs állt ki, ami minden zenélő babából szokott. Csak ez Allyhez volt mértezve. Viszont ami mindenkinek a szemét megfogta az a kés ami a hátából állt ki. Csöpögött belőle a vér és kételkedtem, hogy él-e még.

Mindenki eltátotta a száját és rémülten nézte a lányt. És akkor jöttek a sutyorgások: Vajon meghalt?

A lány kínosan felsétált a színpadra és megböködte Ally vállát. A lány nem reagált. Valamin meg akadt szemén. Egy véres papírt vett le a lány hátáról. –Azt írja: Három húzás elég, hogy kihúzd éjfélig, de ha igazi félelmet akarsz tapasztalni az 5 a te számod! – olvasta fel. – A gyenge idegzetűek miatt inkább húzzuk fel 4-re. – majd megfogta a kulcsot és elkezdte tekerni. Olyan hangja volt, mintha egy valódi babát húznának. Négyszer felhúzta és a közönségre nézett. Elől kántálni kezdték az ötöt, így a lány még egyet fordított rajta. A kulcs kattant és elkezdett lassan magától forogni. A lány elhátrált de Ally még mindig nem mozdult. Majd mindenkire a frászt hozva feje hirtelen a lány felé fordult. Lily is ugrott egyet magas sarkújában.

Felkapta derekát, ezzel megmutatva arcát a közönségnek. A kulcs az még mindig forgott és a többiek felé fordult. Fejét párszor robotikusan oldalra kapta, mintha meglenne hibásodva egy áramköre.

Hihetetlenül nézett ki. Egy horrorfilmbeli karakterre emlékezetett, de akkor biztos felismertem volna. Hasából ki állt a nagy kés vége amiből még csordogált a vér. Az egész teste úgy fénylett, mintha valóban egy porcelán baba lenne. Szoknyája inkább a filmekből ismert tütüre emlékeztette, és a fiúknak kipattant a szeme amikor meglátták a masnis harisnyatartó szalagokat. Dekoltázsa elég sokat mutatott, amire a fiúk szintúgy felfigyeltek. Vörös haját két rövid copfba fogta fel, és homlokát egyenes frufru takarta. Barna szemei helyett pedig 2 világító kék szempár nézett vissza.

Az ismerős Pretty Little Liarsös intro felcsendült, amire tátogva mutatta be produkcióját.

Színészi tudást illetően remekül csinálta. A jelmeze és a külseje élethű volt, és senki se tudta levenni a szemét róla. Mire a szám végére ért még egy meglepetéssel zárta a műsört. Elkezdett rázkódni és a kulcsból ami még mindig forgott füst szállt fel. Végül megint előre hajolt mint aki elromlott. Hatalmas taps fogadta, de megint nem reagált semmit. Joey felsietett a színpadra és derekánál megfogva Allyt eltávolította a babát a színpadról.

Elértünk az 50-edik versenyzőhöz is, de egyik sem überelte Alison távozását és érkezését. Valakinek videóra kellett volna vennie. Amikor újra felsorakoztak őt újra fel kellett cipelni, mert „nem működött”. A segédek papírokat osztottak ki pár toll társaságában és mindenkinek szavaznia kellett szám és jelmez szerint. Összeszedték és egy hatalmas kalapba tették.

- Nos addig amíg összeszámoljuk a szavazatokat, érezzétek jól magatokat és éjfélkor minden kiderül! – tett hozzá egy kis ördögi nevetést.

- Az uncsid hatalmas volt! – dicsérték Allyt Jevnek és Kelleynek.

- Ú biztos ő nyeri! – gondolkodott hangosan Lia.

- Ha nem, akkor bunda! – társult hozzá Drake.

- Ti láttátok ahogy ezeket gyakorolja, vagy ahogy a jelmezét csinálja? – érdeklődött Sam.

Kelley megrázta a fejét. – Előttünk soha nem gyakorolt, és a jelmezét se láttuk.

- Ez akkor is nagyon király volt! – összegezte Simon.

- Te kire szavaztál? – kérdezte tőlem Jev.

- Allyre. – bólintottam.

- Tudod nem kellett volna rá szavaznod. Szavazhattál volna a babákra!

- Azért szavaztam rá, mert tetszett! – feleltem. –Nem azért mert a pasim vagy.

- Nocsak, nocsak a sztár! – kezdett tapsolni Nick és odakaptuk a fejünket. Ally sétált felénk mosolyogva.

- Csak nem tanácskozik a csipet-csapat? – támaszkodott meg az asztalon és végig mérte a többieket. – Ú nacho! – nyúlt a tál után.

- Nagyon tetszett a produkciód! – jegyezte meg Linda. Egyetértően bólogattunk.

- Köszönöm! – pukedlizett. – Viszont remélem hogy a babák nyerik, annyira édesek voltak.

- Biztos, hogy te nyered! – biztatta Kelley. – Mikor nem te nyertél meg egy Halloween jelmez versenyt?

- Jogos! – bólintott. – De nem a nyerésre mentem! Csak hiányzott már ez! – mutatott végig magán. – Így valami ütőset akartam.

- Várj csinálok egy fotót! – állt fel mellettem Kels, telefonját elővéve. Ally egy élettelen ijesztő baba fejet mímelve pózolt, míg Kelley lefotózta. Majd Linda is lőtt pár képet a gépével.

- És mit csináltatok ma? – nézett végig rajtunk. – Jártok még cukorkát gyűjteni?

- Te nem osztogatnál nekem párat? – vonogatta szemöldökét flörtölően Cole.

- Hogyne, melyik mellemtől kéred! – simította körbe dekoltázsát. Már nyitotta a száját Cole, de Ally megelőzte. – Sajnálom Cole, de én már elkeltem.

- Mi? – kerekedett el a szeme.

- Bizony! – bólogatott a lány. – Az én drága szerelmem messze él.

- Ha a New York-i pizzára gondolsz akkor béna próbálgatás! – szólalt meg Jev.

- Igazából a csirkeszárnyra gondoltam! – vont vállat. Ott állt velünk és csevegett mintha ő is egy tinédzser lenne. Jev kiment a mosdóba. A boksz oldalának dőlve beszélgetett. Egy fiú jött oda hozzánk. Szemeit Allyn legeltette. Szorosan mellé állt.

- Hé csini baba! Kérsz inni valamit? – vonta fel a szemöldökét. Hasonlóan nézhetett ki, mint korábban Cole.

- Persze! – kacsintott rá, majd ránk nézett. – Skacok mit kértek inni, ingyen van?! – felnevettünk. A srác összeráncolt szemöldökkel állt. Míg mi elkezdtük sorolni az italainkat.

- Öhm… - szólalt meg a fiú végül. – Én csak neked akartam venni.

- Ja! – játszotta meg, mintha csak most esett volna le neki. – Akkor nem kell, szia! – intette le a fiút. Megfordította Jev székét és leült rá, kezét a támlán támasztva.

- Basszus! – fogta Nick a fejét. Nem értettük mi van, amíg hang sem társult a jelenethez.

- Sziasztok! – szólalt meg Emily. Mellette az a Bill nevezetű fiú állt, aki Jev elmondása alapján csak az unokatestvére Emilynek. De testvéreknek is elmentek volna. Emily szemei rajtam akadtak meg.

- Csak nem itt van Jev? – vonta fel a szemöldökét, lesújtó pillantást mérve rám.

- Nincs! – mosolygott rá Ally. – Pont most ment el, szarul érezte magát. Sajna lemaradtál róla.

- Akkor ő még miért van itt? – mutatott rám.

- Carter a barátom. – karolt át Kelley.

- És aki a Kelley barátja az a mi barátunk is! – társult hozzá Dave.

- Ergo Carter velünk lóg! – összegezte Nick.

- Chh! – ciccegett. – Hihetetlen, hogy barátkoztam veled! – nézett Kelleyre. – Ízléstelen vagy és nincsenek erkölcseid! – Kelley megbántva lehajtotta a fejét. Próbálta leplezni, de a saját rokona előtt ez nehezen ment volna.

Ally idegesen felállt és farkasszemet nézett Emilyvel. Én Timre néztem és szemkontaktussal egyet értettünk. Mindketten Jev székén támasztottuk a lábunkat, hogy Emilynek még eszébe se jusson leülni hozzánk.

Bill azonnal a vörös mellé állt. – Ugyan lányok! Nem érdemes civakodna! – karolta át a lányt. De kezeit teljesen más helyekre vezette.

- Vedd le a seggemről a kezed! – pillantott a lányra a idegesen a fiú. A fiú ezt flörtölésnek vette, mert a kontaktlencsék miatt nem jött rá arra az igazi haragra Ally szemében. A fiú rámarkolt Ally hátsójára és ledöbbenve figyeltük. Persze inkább azt ami ezután történt. – Magadnak kerested a bajt! – ragadta meg a csuklójánál fogva a fiút. Átbújt a fiú keze alatt ezzel kicsavarva és a háta mögé csavarta még jobban. A fiú fájdalmasan sziszegett, de egy hangot nem adott volna. Ally seggbe rúgta és elengedte ezzel Emilynek esett.

- Te kis ribanc! – visítozta Emily. – Hogy merészeled? – háborgott. – Ugyanolyan ribanc vagy, mint az anyád, az unokatestvéred vagy az a rohadt árva Lane! – felkaptam a tekintetem. Áucs!

Ally éppen a ruháját igazította meg, amikor ledermedt. Nem fordult Emily felé, de mind a 14-en olvastunk az arcáról. – Szidhatsz engem, nem érdekel. Szidhatod anyámat, az annál inkább nem érdekel. Szidhatod Kelleyt is, mert Jevtől fogod visszakapni azt amit szánunk neked. – felemelte ökölbe szorult kezét Emily felé. – De nem merd szidni őt! – mutatott rám. – Egy büdös betűt nem tudsz róla! – lökte félre a rá támaszkodó Billt. Megragadt pólójánál fogva a lányt. – Én viszont mindent tudok rólad. Tudom hol laksz. Ismerem a barátaidat. A szüleidet. És ne hidd el tudom ki a tetves nagybátyád. – arcát a lányéba nyomta. – De ha még egy dolgot is mersz mondani rá, vagy a családjára… - elvetemülten felnevetett. – Ó készülj Emily Reed! Elbújhatsz bárhova, de megtalállak és annak nem lesz jó vége, te szajha! – engedte el a lányt.

Jev jelent meg hirtelen és alkarjánál fogva állította meg unokatestvérét. Tágra nyílt szemekkel bámult a földön fetrengő (mint kiderült részeg) Bill és a megszeppent Emily Reedre. A lány felkaparta a fiút és kivonszolta a kávézóból. Ally kikapta a kezét Jev szorításából.

- Basszus szükségem van egy whiskyre! – morogta és elindult a bár felé. Meg akartam köszönni neki, de már el is viharzott.

- Mi történt? – nézett rám és a húgára.

- Haver egy hihetetlen dologról maradtál le! – mondta maga elé meredve Cole.

- Az uncsitesód hihetetlen ijesztő! – tette hozzá hasonló révületben Dave.

- Nem lennék az ellensége! – rázta a fejét Oli.

- Hát az fix! – bólogatott egyszerre Sam és Lia.

Conor:

Leültem a bárszékre, a fiú pedig azonnal jött felvenni a rendelésem. Valami zombinak vagy minek volt kifestve és a ruhái is szakadtak voltak. Bár nem tudom, mert eléggé kába voltam még attól az üvegtől.

- Mit adhatok? – nézett rám.

- Vodkát. – feleltem. Csak bólintott és előszedve, de poharat és csurig töltötte a poharat. Egybe lehúztam az egészet és az égető íz végig csurgott a torkomon.

Nem kellett volna azokat a dolgokat mondanom Carternek. Most valószínűleg utál, vagy ami a legrosszabb hogy magát hibáztatja. Bele se merek gondolni, hogy most mi lehet rólam a véleménye. Mondjuk megérdemlem ha haragszik rám. Megérdemlem. Nem kellett volna üvöltöznöm vele. És az hogy titkolózok sokkal jobban fáj, mintha csak végre elmondanám neki.

Mellettem két fiú telepedett le, akik valami lányt próbáltak becserkészni. Hívogatták a pultost, hogy ilyen meg olyan koktélt hozzanak neki. A srác nem kezdte el keverni őket, míg a lány beleegyezést nem adott. A fiúk elmentek, de egy váltás csapat vette körbe a lányt.

Biztos valami csinibabának öltözött be, amiért mindenki rátapadt. Erről Ally jutott eszembe, hogy ő valami légypapír amire csak úgy mennek a fiúk. És a Halloweenról pedig az elszökött november elsejék és október 31.-jék jutott eszembe. Amikor megkért, hogy kísérjem el ne hogy valaki elkapja. Én persze készségesen vállaltam, valójában csak a jelmezeit akartam látni,

Intettem egy következő körért és a csapos megint teletöltötte a poharam. – Milyen lány az akire minden fiú rászáll? – mutattam a kiscsapatra mellettünk. Még a lányt sem láttam. – Annyira csinos? – érdeklődtem.

- Nagyon. – bólogatott a lányra nézve. – Mindenki most próbálja behozni azt a lemaradást, amit régebben elszalasztottak.

- Miért eddig nem volt lehetőség? – kérdeztem miközben lehúztam az újabb vodkát.

- Elment egyetemre és most jött vissza! – magyarázta takarítva a pultot. – Bár nem értem New Yorkból kijönne el, hisz nagyon király város.

Ally, na ő eljött volna onnan. Mondjuk el is jött, de nem hiszem hogy ide vágyott volna. Kíváncsi vagyok meg van-e még a ház amit Los Angelesben nézett. Bár ennyi idő után, nem hiszem hogy nem költöztek volna bele. Gyönyörű ház volt.

- És lett már ma valakinek sikere? – érdeklődtem.

Felnevetett. – Dehogy. Ha csak az ő kiszemeltje nem jelenik meg, akkor ma csak ő szedi le magáról azt a jelmezt!

- Értem. – bólintottam. Emeltem a poharam, hogy töltse újra.

- Te vagy Conor Lane, igaz? – kérdezte.

- És a hírnév… - motyogtam magam elé.

- Csak azért kérdezem, mert nem úgy nézel ki mint aki a húgára jött ránézni! – mutatott magam mögé. Követtem a tekintetemmel és megláttam Cartert. Ott ült egy csapat tini közt és együtt nevettek valamin. Ő is velük nevetett. Olyan normális volt. Pont olyan normális mint amilyennek kellett volna lennie. Visszafordultam.

- Valóban eltaláltad. – válaszoltam.

- Azért ne idd le magad annyira! – figyelmeztetett. – Részeg testvér soha se jó. Tapasztalatból mondom. – szeme az oszló tömegen akadt meg. Elment tőlem és ő is a lányt vette célba.

- Most már én is beállok a sorba! – mondta nevetve a fiú. – Akkor velem egy randi? Valamikor?

- Ezen már 10 éve túl estünk! – válaszolta az ismerős hang. Az irányába fordultam. Fel sem ismertem volna, ha nem látom a haját. Ruhája kiemelte és megmutatta pont azokat a részeit, amikért minden fiú nyáladzott utána. Masnis kék ruhája remekül illett hozzá, annak ellenére is, hogy egy kés állt ki a hátából, aminek a hegye melle alatt állt ki. Haját két copfba fogta fel egy-egy masnival, majd egy frufrut varázsolt, ami homlokát takarta. Barna szemeit kék kontaktlencsék takarták el. Arca tiszta fehér volt és úgy fénylett, mint egy babáé.

- Na ne máár Ally! – mosolyodott el a fiú. – Felnőttek vagyunk, csak egy randi!

- Bocsi Joey, de várok még a hercegemre, hogy betoppanjon! – mondta whiskyjére mosolyogva, amit ujjai közt forgatott. A fiú felém sétált és megvonta a vállát. – Látod senki, még én sem, akiről tudja hogy belé estem még gimis koromban.

- Úgy tűnik senki nem az esete. – vontam vállat és még egy kört kértem.

Allyre sandítottam. Lábát lóbálta, mert ehhez is túl alacsony volt. Komor arccal nézte a whiskeyében olvadó jeget. Feltűnt, hogy sokat pislog ami valószínűleg azért volt, mert fájt a szeme a kontaktlencsékben.

Lehúztam a pohár vodkámat és felálltam a pulttól. Ledobtam az árát a pultra és Allyhez sétáltam. Felültem mellé, rám se hederített.

- Egy csinosan felöltözött vörös baba miért ül egyedül egy pohár whiskyt bámulva? – kérdeztem köszönés helyett. Rám emelte kék szemeit.

- Azt ne mond, hogy megint összevesztél a húgoddal! – emelte égnek a tekintetét. Lassan beszélt, mintha már alig lenne energiája hozzá. – Különben olyan erősen pofon váglak, hogy kétszer is megbánod amiért leültél mellém.

- Akkor készítsd a tenyered! – mosolyodtam el.

- Jézusom Conor rosszabb vagy, mint hittem! – sóhajtott és egy hörpintésre lehúzta a pohár tartalmát. – Te ittál? – hajolt hozzám közelebb, hogy meggyőződjön. – Mennyit ittál?

Kuncogni kezdtem. – Csak egy kicsit.

- Kiittad a vodkás üveget vagy mi? – vonta fel a szemöldökét.

- Én vodkás vagyok, ez van! – morgolódtam.

- Conor, te sörös vagy! Nem vodkás. Vodkát csak a bánatosan iszol! De nem ennyit. – mutatott végig rajtam.

- Túl jól ismersz!

- Hát ez az! Mégis hogyan fogsz vezetni ennyi vodkával? – vonta fel a szemöldökét.

- Gyalog jöttem! – vontam vállat.

- Jézus, borzasztó vagy! – dörzsölte orrnyergét. – És mégis min vesztetek össze megint?

- Sok mindenen.

- Például? – fordította felém testét. Mivel hallgattam a pultos (Joey) felé fordult. – Joey, hoznál egy pohár vizet? – kérte kedvesen Ally. Míg vele beszélgetett közelebbről is végig mértem. Alig bírtam levenni a szemem a combjairól. – Hallgatom! – fordult újra felém. – Például?

- Például rólad. – válaszoltam.

- Rólam? – kerekedett el a szeme. – Mégis miért veszekedtek ti rólam?

- Mert nem mondtam el neki, honnan ismerlek! – egy pillanatig nagyokat pislogva nézett rám és kitört belőle a röhögés. Óvatosan törölgette szemét a lencse miatt.

- Hát ti elképesztőek vagytok! – mondta még mindig nevetve. – Olyanok vagytok, mint az unokaöcséim. Azok dettó hasonlóan hülyeségekről veszekednek. – mikor lecsillapodott rám emelte tekintetét. – Mond el neki nyugodtan!

- De nem akarom. – makacskodtam.

- Ha rákérdezne, hogy esetleg Jevék is, egyszerűen rávágod, hogy nem! – válaszolta. – Azt hogy a kettőnk dolgából mennyit mondasz el neki az a te bajod.

- Azért nem akarom elmondani neki, mert ez megmarad nekem. – értetlenül meredt rám.

- Beszélj emberi nyelven, mert a tiéden nem értek. – mondta lassan és szótagolva.

- Az egész életem nyitott előtte, minden amit csinálok amióta meghaltak a szüleim. Viszont a mi dolgunk. – mutattam rá és magamra. – Az egyetlen dolog ami privát.

- A húgodról van szó Conor. – juttatta eszembe. – Nem is értem, hogy miért nekem mondod el ezeket, miért nem neki? Benne kéne a legjobban megbízni. Életed végéig számíthatsz rá, ahogy ő is számíthatott rád az élete elején.

- Úgy beszélsz mint ő. – motyogtam halkan. – Eszembe juttatod amiket a fejéhez vágtam.

- Mit mondtál neki? – vonta össze a szemöldökét. Elhallgattam. – Conor! – szólt rám.

- Hogy ez az egész, egy nagy teher számomra! – ismételtem meg.

- Hát én a szart is kiverem belőled! – csapott a vállamra. – Hogy mondhatsz ilyet a húgodnak te hülye gyerek? – homlokát szorongatta és rosszallóan rázta a fejét. – Miért nekem kell a problémáidat megoldanom?! – emelte égnek a tekintetét. Csak akkor vettem észre, hogy a pohár víz ott hever előttem. És amint ránéztem elkapott a fejfájás. Utána nyúltam és megittam.

- Hazaviszlek! – állt fel mellőlem, majd megigazította ruháját.

- Szia szépségem! – dorombolta valaki mellette. Egy újabb srác.

- Bocs haver! – emelte fel kezét Ally. – De már meg van a partnerem éjszakára! Net a neve! – küldte el. A fiú gonoszan méregetett engem, majd lelépett. – Ne csak ücsörögj ott! – kapott a kezemhez és lehúzott a bár székről. Szédültem, így a bárba kellett kapaszkodnom. Oké így utólag nem volt érdemes lábra állni betegen és egy fél üveg vodkával. – Reménytelen vagy! – morogta. Dekoltázsából előhúzott egy húszast és kitette a pultra. Megfogta a karom és átdobta a vállán, míg másik kezével a derekamat fogta meg.

- Tudok járni! – tiltakoztam.

- Én meg természetes szőke vagyok! – forgatta meg kék szemeit. Átszlalomozott a báron velem, kint pár méterre parkolt a kocsija. Betett az anyós ülésre és gyorsan átkerülve a másik oldalra beült mellém. Két szalagott kifűzött az oldalán és a mű kés darabok leváltak a jelmezéről. Táskájába gyűrte és egy kis dobozt elővéve a kontaktlencséit is kivette.

Szédültem és nem is éreztem magam olyan jól. Ally aggódva méregetett engem. Kezét a homlokomra tette. – Felment a lázad! – jelentette be. – És részeg vagy.

Beindította a motort. Csendesen vezetett el a házunkig, amit vettem pár nappal azelőtt, hogy ide költöztünk.

Felkapta hátára a táskáját és kiszállt a kocsiból. Kinyitottam az ajtót, hogy kiszálljak, de már ott is termett, hogy kisegítsen. Bezárta az ajtót és még mindig rá támaszkodva az ajtóig vezetett.

Ally:

Conor a zsebében matatott és amint megtalálta a kulcsot azonnal kinyitottam vele az ajtót. Majdnem beestünk, de megtartottam és csak lábammal berúgtam az ajtót.

Nem volt annyira, nehéz mint gondoltam (ha a fizikai kondimat vesszük). Viszont eléggé nehézkesen mozogtunk, tekintve hogy az alkohol és a láza annyira legyengítette hogy alig bírt mozogni. Nagyon örültem, hogy a szobája a földszinten van, mert azon a buzi csigalépcsőn az ördög se tudja felvinni. Valahogy kinyitottam az ajtót és óvatosan betereltem a szobabába. Nem törődtem a szeméttel a földön, istenem csak az ágyáig jussak el.

Próbáltam lassan és óvatosan leültetni, de mocorogni kezdett. Amivel azt érte el, hogy ő elterült az ágyon én pedig rázuhantam. Elkapott mielőtt valamelyik lényegesebb pontját összezúznám. Feltoltam magam a kezemmel és ránéztem. Barna szemeiben fáradtságot és szomorúságot láttam.

Basszus Conor miért nem tudod befogni néha! – gondoltam magamban. Próbáltam lemászni róla, de megragadta a combomat és visszarántott. Kezemmel fölötte támaszkodtam és kérdőn fürkésztem az arcát.

Hajamhoz nyúlt és kihúzta belőle a szalagokat, amik tartották a két copfom. A hajam előre hullt, ő pedig tenyerét arcomhoz vezette. – Így sokkal szebb vagy! – suttogta csillogó szemekkel.

- Conor részeg vagy! – próbáltam elhúzódni, de visszarántott. A kezeim kicsúsztak alólam és mellkasára estem. Orrom összeért az övével és farkasszemet néztem vele. Fordított a helyzetünkön és ő támaszkodott egyik kezével a fejem mellett. – Conor… - de a torkomon akadt a mondat, amikor elkezdte csókolgatni a nyakamat. Kezemmel próbáltam eltolni, de feleslegesen. Hogy rohadna meg amiért jól csinálja. Minden idegem úgy reagált az érintésére, ahogy ő akarta. Másik kezét, amit térdhajlatomnál pihentetett elkezdte vele végig simítani a combomat. Kezére tettem az enyémet, ezzel megállítva. – Conor! – mocorogtam alatta. Ajka továbbra sem állt meg és lefelé vette az irányt. Lábaimat csípője köré csavartam és másik kezét megragadva fordítottam a helyzeten. Ismét. Lekászálódtam róla és megigazítottam a ruhámat.

- Megkeresem a lázmérőt! – kerestem egy buta indokot, hogy kijussak a szobájából. Viszont kimentet valamibe botlott a lábam. Ami nem volt más, mint a vodkás üveg. Felvettem a földről és kilépve Conor szobájából az ajtónak dőltem.

- Azt a… - sóhajtottam fel. Kiráztam a fejemből mindent ami az elmúlt 5 percben történt. Az üveget vettem szemügyre. Volt szemem ahhoz, hogy megállapítsam, hogy Conor ¾ liter vodkát nyomott, plusz mínusz amit még a bárban ihatott. Az üveget a kukába dobtam és valóban a láz mérő után kutattam. Benéztem Conor fürdőjébe, de azonnal kifordultam onnan. Ha ott van soha az életbe nem találom meg. Viszont a tükör előtt megálltam. Végig néztem magamon és ott ahol a festék kicsit elmosódott. Két tized másodperc alatt idéztem fel ahogy Conor ajka végig vándorol a nyakamon. Lehunytam a szemem és kifújtam a levegőt. Becsuktam a fürdője ajtaját és előszedve a váltás ruhámat elkezdtem gyorsan átöltözni. Majd sminklemosó kendővel aprikáltam le a festéket az arcomról, a mellkasomról és a bőrömről. Egy zacskóba raktam a jelmezem és a kint a táskámmal együtt leraktam az asztalra és a konyhafiókokat néztem végig. Aztán felhagytam vele. A táskámból kotortam elő a gyógyszert, amit nekem is a számba dugtak Jevék. Egy pohár vizet töltöttem neki és visszamentem a szobájába. Conor is hasonlóan átöltözött, ami nála annyit jelentett, cipő, gatya póló le és irány az ágy. Hasán feküdt egy szál alsóban. Jézus az volt a szerencse hogy átöltöztem. Letettem az éjjeli szekrényére a pohár vizet és a gyógyszert. Óvatosan megkocogtattam a vállát. Álmos szemeit rám nyitotta.

- Ezt vedd be! – mutattam a gyógyszerre. Bólintott és már mentem volna ki, amikor elkapta a csuklómat. Egy pillanatra azt hittem ugyanazt akarja megismételni.

- Éhes vagyok. – motyogta. – És melegem van. Nagyon. – bólintottam és óvatosan lefejtettem ujjait a csuklómról. Kifele menet próbáltam nem figyelmet szakítani hátsó felére. Gyorsan csináltam neki pirítóst és bevittem a szobájába. Addig elfogyasztotta a lázcsillapítót is.

- Nincs valami ventillátorotok? – guggoltam le hozzá.

- Valahol az emeleten! – nyöszörögte csukott szemmel. Egy percig gyönyörködtem az arcában, majd felálltam.

- Megnézem akkor! – jelentettem be. Mielőtt felmentem volna az emeltre utólag bezártam a bejáratit, majd a másik két szobát átkutattam. Egy poros dobozban meg is találtam egy kis asztalit, amit le is vittem. A székét odahúzva rátettem és bekapcsoltam.

- Jobb? – kérdeztem Conortól.

- Ühüm. – bólintott még mindig csukott szemmel.

- Ha már itt tartunk. Nem tudod hol a lázmérő? – hajoltam le hozzá.

- Kanalas rekesz. Legalábbis Carter odatette utoljára. – bólintottam. Kimentem volna, de megint elkapta a kezem. – Köszi! – motyogta.

- Csak egyél, addig megkeresem. – a konyhában két perc alatt megtaláltam a higanyszálas mérőt és visszasétáltam Conorhoz, aki épp az egyik pirítóst majszolta. Oldalán feküdt.

- Holnap fogadjunk a felére sem emlékszem ennek mi? – nyögött fel.

- Miért még most emlékszel? – kérdeztem.

- Nem nagyon.  – rázta a fejét. Átnyújtottam neki a láz mérőt és pár perc után elvettem tőle.

- 38. 2. – olvastam le hangosan. – Lehetne rosszabb is. A gyógyszer majd segít, reggelre reméljük lemegy.

- Olyan vagy mint a húgom. – dőlt vissza az ágyára. Az arcával egy vonalban ahogy a földön törökülésben ültem. – Más csak hazahozott volna és ennyi.

- De én nem más vagyok! – álltam fel, hogy összerámoljak.

- Tudom! – hunyta le a szemét halványan mosolyogva. Kivittem tőle a morzsás tányért, és egy levelet ott hagytam a gyógyszerből az éjjeli szekrényén. Szüksége lesz rá.

Amint kiléptem a szobájából Carterrel találkoztam szembe. – Ööö… szia! – köszöntem rá mosolyogva, mivel más értelmes nem jött ki a számon. Elmentem mellette és a pultra tettem a dolgokat a kezemből. Összevont szemöldökkel kapkodta tekintetét köztem és Conor ajtaja közt.

- Ugye ti nem…?

- Dehogy! – tiltakoztam egy kicsit túl hevesen. – Csak hazahoztam Conort. Kicsit sokat ivott.

- Ott volt a...?

Megint félbeszakítottam. – Igen ott volt a bárban. – bólintott. Egy percig komoran bámulta testvére ajtaját, majd felém fordult témát váltva.

- Ugye tudod, hogy nyertél? – kérdezte.

- Gondoltam. – vontam vállat. – De felőlem a babák is nyerhettek volna.

- Jev hazavitte a díjat. – mondta. Beállt közöttünk a kínos csend. De megtörte.

- Köszi, hogy megvédtél Emily előtt. Bár nem tudom miért tetted. – legyintettem.

- Semmiség, rájuk fért! – válaszoltam. A cuccaimhoz léptem és felvettem a táskámat. – Conor jó barátom. Billnek nem volt joga így beszélni rólad.

- Tőle úgy tudtam utálod! – ráncolta homlokát. Felnevettem.

- Valóban? – vontam fel a szemöldököm. Valamiért nem tudtam a vigyort levakarni az arcomról. – Ezt ne mond el neki, de nem utálom. Csak nagyon nagyon haragszom rá! De erről neki nem kell tudnia, mert a végén még elbízza magát. Tudod milyen. – Carter egyetértően bólintott.

- Jaj tényleg vissza adom a ruhádat! – jutott eszébe. – Már biztosan megszáradt. – rohant el egy másik szobába, ami emlékeim szerint a mosókonyhájuk. Egy műanyag zacskóval jött vissza a kezében.

- Bocsi, hogy telejárkáltam az egész házat. – mondtam miközben átvettem tőle a zacskót.

- Semmi gond. – legyintett. Megint a kínos csend.

- Akkor szerintem én megyek! – vettem fel a jelmezem is. Az ajtó előtt visszafordultam. – Figyelj Carter, Conor igazán hülye tud lenni néha, és a száját se tudja befogni elég gyakran. De nagyon szeret téged, és ne hidd hogy teher vagy a számára.

- Honnan tudod? – lepődött meg.

- Közel 1 liter vodka után dalol mint a madár! – röhögtem fel kínomban. A fejemben még mindig az a korábbi jelenet játszódott le. Meg az a majdnem csók. Aztán az a valódi csók. – És nincs jobb lelki szemetes a világon, mint én! – mutattam magamra.

- Akkor elmondta neked az egészed? – érdeklődött.

- Nem az egészet. – válaszoltam. – Csak úgy megemlített belőle pár dolgot.

- Egyáltalán hogy került oda? – értetlenkedett.

- Nos mivel benyakalta a dugi vodkáját, így gondolom eljött oda többért! – gondolkoztam. Carter felsóhajtott.

- Nagyon részeg lett? – kérdezte elhúzva száját.

- Holnapra észnél lesz, csak kurvára fog fájni a feje.

- Kösz. – bólintott.

- Ja és még valami. – jutott eszembe, hogy végre lecsendesedjen egy kicsit. – Akkor ismertem meg a bátyádat amikor New Yorkban laktatok. Mondhatni megmentette az életem attól hogy anyám kitépje az összes haját utána pedig az enyémet, amikor én voltam részeg. – nem említettem neki a védelmezős dolgot. Conornak kell elmondani. – De ha türelmes vagy Conorral, akkor biztosan elmeséli neked. Én nem mondok többet.

Kinyitottam az ajtót, amit Carter nyitva hagyott. És becsuktam magam mögött. A kocsiban ülve felsóhajtottam és az ülésbe mélyesztettem a fejem.

- Istenem egyszer tényleg lekeverek Conornak! – suttogtam magam elé próbálva elfelejteni minden majdnem „esetet” amit az elmúlt 2 napban leműveltünk.

<<76. rész

78. rész>>