2016. február 26., péntek

88. rész - "Mi most akkor...? Tudod..." + eltűntem!

Sziasztok...
Nos az elmúlt hetekben a rész kimaradásról csak azt tudom magyarázni, hogy eléggé szar hónapom volt. Minden héten dogát írtam (nem viccelek), a hétvégéim a folyamatos tanulásba folytak, a hétköznapjaimmal. Amikor meg szabad időm is volt (mert nem mondom azt hogy nem volt), akkor pedig annyira fáradt voltam, hogy csak benyomtam a youtube-ot/netflixet és tunyultam. Ehhez még hozzá tett, hogy a barátaimnak a problémáit a szívemre veszem és kötelességemnek érzem segíteni őket. Na és az új év alkalmával milliónyi problémával szántak meg. Drága nővéremnek se volt rendben a lelki világa így őt pátyolgattam, meg minden. És akkor a másik, hogy a még a saját problémáim (főleg hogy fingom nem volt hova szeretnék tovább menni suli után) is összejöttek, kiegészülve azzal is, hogy folyamatosan nem aludtam és azt hittem elájulok... De nem untatlak a problémáimmal, mert valószínűleg aki még olvas az erre a részre várt eddig. Szóval remélem még maradtatok páran és tetszeni fog a rész. :) Na jó most már befogom.

Carter:
Az esti csókolózásunkat Jev anyja szakította meg, aki úgy gondolta a kimosott ruhákat épp akkor lenne a legjobb Jevhez bevinni. Majd amikor meglátott minket, csak annyit mondott: „Azért óvatosan!” És lelépett.
Én pedig feladtam azt, hogy vörösödés nélkül kibírom a Townsond házban Jev mellett. Mert hogy újabban megfigyeltem, hogy az a nyamvadt barátom képes olyan rákvörössé tenni, mint más fiú eddig soha nem tudott. Szerintem tényleg beteg vagyok.