2016. március 20., vasárnap

90. rész - Sonny a Sonic

Nem volt sok időm átnézni, de itt van a rész ha valakit érdekel. :) Remélem tetszik és ha visszajeleztek a véleményetekkel, akkor azzal elég nagy örömöt okoznátok.

Kelley:
Otthon ment a zenebona hála Ally barátainak. A hosszú szőke hajú lány a saját telefonjáról üvöltette a különböző rádiókat, míg unokanővérem nyakán lógott. Aki szemmel láthatóan kicsit sem élvezte, hogy hárman rajta lógnak.
Anya azt mondta, hogy Ally születésnapját jöttek megünnepelni, és hogy a hálaadási vacsorán is részt vesznek. Kíváncsi leszek arra a november 26-ra.
Valamikor a hétvégén Sophie néniék is megjönnek. Tudom, hogy Ally ki fog akadni és rosszabbik esetbe innen is lelép és megint nem látjuk… De mélyen belül reménykedem, hogy valami itt tartja majd és nem megy el.

2016. március 12., szombat

89. rész - Hölgyeim és Uraim, Cassie Dessauge!

Sziasztook! Próbálkoztam de túlságosan nem sikerült átnézni, mert hulla vagyok. Nem éppen a legnyugisabb napjaimat élem, így előre elnézést kérek a hibákért és persze a késlekedésekért. Befejezem már a panaszkodást, mert már magamnak vagyok sok. XD A lényeg hogy Kukorka a mai napon már teljesen ki van, de azért remélem a rész azért tetszeni fog. Igyekszem írogatni, szóval a fejezetes blokkban tudjátok nyomon követni, mennyi rész van előre már megírva (ott van címmel, link nélkül). Na jó olvasást! :**


Ally:
Olyan hajnal 5 körül valaki ráfeküdt a csengőre, amire már kénytelen voltam felkelni. Annyira jól aludtam. Cassie az utolsó pillanatban mondta le azt, hogy megmentsem őket attól, hogy az anyjuk megölje George szüleit. Így Jason feleslegesen vitt ki a reptérre így onnan buszoztam egészen hazáig. Aztán meg az a borzasztóan furcsa a ház körül az őrületbe kergetett így azt is ki akartam még nyomozni.
Lementem a földszintre, ahol már vagy 5 perce ment a zenebona. Felkaptam a kulcsot az ajtó mellől és kinyitottam.
Ahogy kinyitottam a képembe ordítottak. – Meglepi! – visítozták. Én pedig ezzel a lendülettel be is csaptam az ajtót. Én fosva a fejükre elindultam a szobám felé, de a csengő koncert nem maradt abba.