Carter:
Szombaton Jev áthívott magukhoz, ahogy pénteken azt
megbeszéltük. Mondtam Hayleyéknek, hogy pihenjenek egy kicsit nélkülem. És Jev
túlságosan nagy kiskutyaszemekkel kérte így nem tudtam ellent állni.
Reggel átmentem ahogy kérte. Komplett zenebona ment, míg Ally
ki nem akadt és le nem lépett. És a barátai egy kis idő után elmentek így,
végre csend lett. Jev anyja is hazajött, és bezárkózott a szobájába. Mi nem is
találkoztunk vele.
Később Kelley nyitott be, hogy unatkozik és hogy nézzünk vele
filmet. Így valami új filmet Jev lekalózkodott és azt kezdtük nézni. A film
közben visszatért Ally.
Levágódott a fotelba. Eléggé meggyötörtnek tűnt. Majd a
kuzinjaira pillantott. – Ha anyátok tervez bármit a szülinapomra, azonnal
beszéljétek le különben felkötöm magam a fára! – nyögött fel. – Én ezt nem
bírom!
- Mennyi idő volt lerázni őket? – érdeklődött Kelley.
- 3 házzal lejjebb felmásztam a fára. Tudod arra a sűrű
fenyőre. Na eddig ott ültem. – felelte.
- De ők nem a barátaid? – szólaltam meg hirtelen.
Felhorkantott.
- Szerintem tudod te, hogy mennyire idegesítők a barátok. –
nevetett. Megszólalt a csengő. Ally felállt és kinyitotta az ajtót. – Na már
csak pont te hiányoztál az életemből! – akarta az illetőre baszni az ajtót, de
az megfogta.
- Lemerem fogadni! – ismertem fel Conor hangját. – Clarenek
hoztam! – nyújtott át valami mappát.
- Átadom! – vigyorgott negédesen Ally és ledobta az étkező
asztalra. – Egyéb?
- Mosdótokat igénybe venném.
- 3 házzal lejjebb a zsémbes Ervin petúniáit meg kéne
locsolni! – engedte be maga mellett a bátyámát. – Emelet első ajtó jobbra, be
van horpadva az ajtó. Bár szerintem ezt eddig is tudtad.
- Már miért navigálnám el magam a házatokban? –
értetlenkedett Conor.
- Mindig azt hittem hogy gyufából is kitudod rakni. –
jegyezte meg csípősen Ally, míg becsukta az ajtót.
- Nem terveztem centiről centire feltérképezni a házat! –
válaszolta minden gúny nélkül a bátyám.
- Akkor a húgod teszi? – bökött felém fejével. Mire akar
utalni ezzel az egésszel?
- Fikusz. – vágott vissza egy szóval.
- Anyád!
- Tényleg a tiéd hogy van? – mosolygott Conor.
- Csak húzzál már hugyozni komolyan mondom! – üvöltött rá
Ally. – Argh istenem! – fújtatott ahogy Conor elindult az emelet felé.
- Nektek meg mi bajotok van? – kérdezte Kelley.
- Annyira egy irritáló kis tenyérbe mászó… Ááá csak jobban
felhúzom magam! – Jev rám pillantott, hogy megsértődöm-e de nem. Conor
általánosságban szemét az emberekhez, de okkal. Nem akar sem ő, sem mást
magához közel vonni.
Megint csöngettek. – Mi a fasz van ma? – háborodott fel Ally.
Ahogy Ally kinyitotta az ajtó azzal a lendülettel be is csapta. – A picsába! –
dőlt az ajtónak. Azonnal a lépcső irányába pillantott. Felénk pillantott. – Ó
hogy a dupla picsába! – döntötte fejét az ajtónak. Elkezdték feszegetni az
ajtót, nekem pedig kezdtek előre törni az érzékeim. Nem volt valami jó
előérzetem.
Ally:
Nekem itt végem van! Cassie
feszegeti épp az ajtónkat és sikerül is neki. Az ajtót már sikerült kinyitnia
és 3-an neki feszülve próbálják kinyitni. El merem képzelni George mennyire
hihet hülyének engem meg a feleségét. Oké mondjuk lassan már nincs is mérce,
mert mi leszünk a mérce.
Folyamatosan csúsztam előre,
próbálván bezárni az ajtót, de nem sikerül ha hárman vannak ellened.
Vennem kell egy új cipőt, mert nem
épp parketta tapadásra vásároltam eddig bakancsot. De szükségem lenne. Egészen
addig csúsztam, míg a legvéknyabb barátnőm – Lissa – be nem kúszott a résen.
Azzal a lendülettel visszacsaptam a másik kettőre az ajtót, de elcsúsztam így
Lissa lefogott engem és Cassienek már szabad bejárása volt.
- Te nem ismered a magán életet? –
vontam fel a szemöldököm.
- Együtt éltünk vagy 4 évig.
Konkrétan a melltartó méreted is megtudom mondani! – válaszolta.
- Mert ugyanaz? – ráncoltam a
homlokom.
- Erre az információra nem voltam
kíváncsi! – motyogta George.
- Leszállnál rólam, már bejutottatok!
– szóltam rá Lissára, aki engedelmesen leszállt rólam. – Mit kerestek itt?
- Szülinapi hét, emlékszel? –
jutatta eszembe önelégülten mosolyogva Elena. Ó, hogy üsselek meg téged is!
- Csak nem új kölyköt fogadtál be?
– nézett át a vállam fölött. – Melyikhez tartozik? – Jev felemelte a kezét. –
Naa, nem is mondtad, hogy az uncsid csajozik!
- 17 éves és fiú, szerinted mi a
szaromat csinálna? – remélem Conor nagy dolgot intéz azon a budin, mert
feltűnés nélkül kell őket eltüntetnem őket.
- A te véred folyik benne, már nem
lehet tudni! – szólt be George mosolyogva.
- Mennyire nem hiányoztál! –
forgattam meg a szemem.
- De azért szeretsz!
- Remélem nem! – szólt közbe Cass.
- Isten óvjon attól, hogy az
antiszoc férjedre hajtsak! – majd hirtelen témát váltottam. – És mit akartok
csinálni velem?
- Mivel másik antiszocként nem
akarsz kimozdulni, ezért gondoltuk itthon baszogatunk. – mondta El.
- Menjünk el enni! – javasoltam. –
Egy ismerősömé az egyik legjobb kajálda. Elmehetnénk!
- Te beteg vagy? – döbbent meg
Lissa.
- Dehogy! Menjünk! – le ne merj
jönni Conor, ha félted az életed.
- Neked meg mi bajod? – mért végig
Cass.
- Éhes vagyok! Tudod milyen
vagyok! Menjünk is! – oké már túloztam én is, de éreztem, hogy sietnem kell.
- Csak így?
- Fel vagyok öltözve, mit akarsz
még a pápa áldását? – háborodtam. – Na zsaljunk!
- Ally megint iszol? – kezdett gyanúsítani
a legjobb barátnőm. Ennyire fasz ő sem lehet velem főleg az uncsijaim előtt.
- Kivételesen hajlandó vagyok
mutatkozni veletek, azzal a céllal hogy utána arra hivatkozva nem visztek
sehova és még esélyt sem adtok nekem! – próbálkoztam.
- Dehogynem, csak… - kezdte Cassie
de abbahagyta amikor Elena megbökte. Bennem pedig a vér is meg fagyott.
Egyszerre fordultunk a lépcső irányába és Conor ott állt a lépcső alján. Nekem
végem. Pontosítok.
Conort kinyírják azok hárman.
Aztán pedig Cassie engem folyt. Már csak anyám hiányzik innen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése