7. Scott

Szasztok!
Na most tudjuk hogy ne mgyűlt össze a 3 komi ebből pedig azt vesszük le hogy nem nagyon érdekel titeket a blog hogy kérdéseket tegyetek fel. Így most felmerült hogy nem tartjuk meg a ustreamet. De megfogjuk mert kaptunk egy e-mailt Annabelltől és nekünk már csak az az egy olvasó is sokat számít. Szal az időpont még nem fix de majd szólok és linkelek. De most akkor. Tudom hogy Carter szemszögének ezúttal semmi köze Jevéhez ezért a kövi rész csak Carter szemszögéből lesz. De nah hagylak olvasni titeket.
puszi: Ashley és Kukorka.

6. A csapat kiegészül avagy Scott/Ally színrelép

Carter:

Szombaton hulla fáradtan keltem és nem értettem miért csipog most is a nyamvadt ébresztőm. Kinyomtam és visszahanyatlottam a párnámra annak biztos tudatában, hogy még legalább 5-6 óráig húzni fogom a lóbőrt. De a tervem megkeserítette Conor hangos üvöltözése amivel reggelizni hívott.

5. Ébredező érzések vagy "Most csókolj meg százszorszépem"

Jev:
Még mindig az a levakarhatatlan önelégült vigyor ült az arcomon még délután fél hatkor is. Szokásos randira készülődést (séró belövés, csajozós mosoly gyakorlása) befejeztem és épp már a lépcső aljánál jártam, amikor Kelley a nevemet kiáltotta a konyhából. Odarohantam és valami kellemes illat csapta meg az orrom. Kelley egy sütő kesztyűt viselt a kezén és egy tepsi volt a kezében.

4. Randi Jevvel (???)

Jev:
Ennél jobb napjaim nem is lehettek volna. Most a markomban van. Valószínű már csak akkor vette észre, hogy eltűnt a medálja, amikor már otthon volt. Tegnap, amikor nekem esett elvettem tőle, így lesz miért beszélni velem és egy kisebb zsarolással el akarom érni, hogy randira jöjjön velem és akkor vissza a medálját azzal a fura kereszttel.
Másnap reggel „véletlen” folytán drága haverjaim oda kerültek és még mindig Carter beszólásával cukkoltak. Így telt az a 15 perc tőlünk a suliig. Amikor megérkeztünk reménykedtem, hogy megtalálom Cartert, de az udvaron nem volt. Amikor az épületben nézelődtem ott sem találtam.

3. fejezet " Hola Chica" avagy az Ankh medál

Jev:
Karikás szemekkel léptem a tükör elé. Ez van, ha egy embernek egész éjjel kattog az agya valamin. Ahogy elkészültem megvártam Kelley-t, aki nem tudta eldönteni, hogy felfogja vagy engedje ki a haját. Miután egy 5 perces vitával sikerült meggyőznöm, hogy engedje ki, mert amúgy is tök mindegy végre elindulhattunk. Felkaptuk az uzsinkat és elköszöntünk anyától, aki épp a szennyes kosárral a kezében egyensúlyozott. A buszon a szokásos rajongás volt, ahogy a suli udvarán is, amíg be nem csengettek. Cartert az udvaron találtam meg reggel, épp Emily magyarázott nekem valamiről

2. fejezet a Tesi óra

Carter:
A beszélgetés Jevvel ráébresztett hogy nem lesz olyan könnyű dolgom mint az előző iskolákban. Ő nem adja fel ha valaki nemet mond neki, ezért el kell érnem hogy megutáljon engem. De őt elnézve ez nem lesz könnyű, sőt szinte megvalósíthatatlan. Ezért egyszerűbb ha elkerülöm. Ez be is jött, nagyjából egész nap. Mikor láttam a folyosón elbújtam valamelyik teremben, ha meg az udvaron akkor a suliban. Már kezdtem örülni hogy csak az az egy közös óránk van, de akkor jött a tesi. A fiúknak és a lányoknak külön tartják a tesit, kivéve a szerdai összevont órát...pechemre szerda volt.

1. fejezet Az új lány.

Sziasztok!
Én Ashley vagyok és Kukorkával elkezdtünk írni egy blogot a neonon de nem tudjuk használni úgyhogy átpakoljuk ide. Reméljük hogy nektek is ugyanúgy fog tetszeni mint a neonos olvasóinknak.Szóval ez lenne az első rész:

Prológus

Carter Lane most először vett részt komoly küzdelemben. De mintha már ezer másikat végig csinált volna. Keményen küzd. Ügyes. De a végére ez sem számít majd. Mert meg van írva. És így kell lennie. Bármilyen jól harcol is a lány, bármennyit is gyakorolt, nem számít majd. Mert nem ő okozza majd a halálát. Hanem a fiú. De ezt nem tudja. Egyikük sem tudja. De már nincs választásuk. Mert mindenkinek csak egy végzete van. És egyre közeledik. El fog jönni érte. És akkor...a világunk megszűnik létezni. A lány a fiú után kiált, majd a Sötétség egyik Őrzőjének kardja átfúrja a mellkasát. Eljött érte a vég. És értünk is.

1. rész >>