60. rész - Usual school figths

Sziasztok!
Ma pénteken gyüvök résszel, mert holnap moziba megyek (*mindjárt szívrohamot kap, hogy végre láthatja a Bosszóállókat*). Megint rövid, de a következő (amiben a randit írom le) az valószínűleg hosszabb lesz és ha jól számolok, még el kell jutnunk Kelley szülinapjáig, hogy beinduljanak az események. (Pacsit azért a telekinetik matekhoz! :D) De remélem ezek a kicsik is tetszenek nektek, és két hét múlva szombaton más fajta rész érkezik. *dramatic szemöldök movements XD*

Jev:

Végre péntek. Anya elvitt minket suliba, mert Ally valahova lelépett kora reggel. És szerencsémre Carterrel is összefutottam a folyosón.

Rámosolyogtam, mire ő bosszúsan kikerült és a szekrénye felé vette az irányt.

- Neked is csodálatos reggelt szépséges tündérkirálylány! Hogy telt a napod? – kérdeztem és ügyeltem, hogy ne legyen gunyoros a hangom.

- Hogy mi? – ráncolta homlokát. – Agyadra ment Kelley vagy mi?

- Neked mi bajod van? – dőltem a mellette lévő szekrénynek. – Ma különösen rossz hangulatban vagy! – hajoltam felé.

- Én dehogy! – fordította el arcát és kezdett sokkal inkább behajolni a szekrényébe. Határozottan kerüli a szemkontaktust.

- Carter! – szólítottam.

- Mi az? – szólt ki a szekrényből.

- Mássz ki a szekrényből és nézz rám! – kértem. Meglepetésemre azt tette amit kértem. – Most pedig mond el mi a baj!

- Nincsen semmi. – bizonygatta. Na persze, szerinte el is hiszem?

- Jóképű vagyok, kedves, vicces, figyelmes és remek hallgatóság. Veled jár a világ főnyereménye szóval, mond el nekem mi a baj!

- Azt kihagytad, hogy egoista és önimádó is vagy. – egészített ki. – És nincs semmi. Kicsit összekaptam a bátyámmal, ennyi. Most jobban érzed magad?

- Nem. – erre csak még értetlenebb fejet vágott mint eddig. – És min vesztetek össze?

- Az nem lényeges. – legyintett. – A lényeg az, hogy jól vagyok kösz a kérdésed. Nincs semmi baj, teljesen megvagyok, meg minden ilyesmi. Conor is jól van, majd beszélünk vagy eszünk pizzát… - befejeztem a mondatát.

- Vagy ilyesmi? – vontam fel szemöldökömet.

- Oké ez furi volt.

- Carter mikor akarsz elmondani nekem valamit!? – ledermedt. Szerintem értette hova gondolok, de játszotta az ártatlant.

- Hogy érted ezt? – kínosan felröhögött. – Nem értem mire gondolsz.

- Nem mondasz semmit, ha bánt valami. Hogy segítsek így neked? – véletlenül csúszott ki a mondat a számon. – Még azt sem mondtad el, hogy Scott az expasid! – elkerekedett szemekkel.

- Te ezt meg honnan tudod? – pislogott barna szemeivel.

- Scott elég utálást tett rá, hogy rájöjjek magamtól is. – vontam vállat.

- Te…?! – nem fejezte be a mondatot. Vállam fölött elnézett és sötét lett a pillantása. Kikerült és a folyosó végébe vette az irányt. Utána fordultam és egyből Scott-ot pillantottam meg a folyosóm beszélgetni valakivel.

Carter:

Annyira kivoltam akadva a tegnapi eset miatt Conorral, hogy valószínűleg ez vezetett a hirtelen dühömhöz. Általában magamba tartom inkább, de most, hogy kezdtem elveszíteni minden türelmem.

Scott tönkretette az életem. Hála neki még annál is kevesebb esélyünk van Conorral, hogy valahol egy helyen legyünk. Többször is megpróbált megölni engem vagy a barátaimat. Megölte Collint… Mirát… És most idejön és megint elbassza az életem.

Nem tudom mit vétettem Isten ellen, de meghalok remélem egy boxmeccsel lejátszuk, mert a jó édesanyját azokért, amiket át kellett élnünk Conorral.

Nagy és dühös léptekkel közeledtem Scott felé, aki egy sráccal beszélt az évfolyamról. Szeme sarkából elkapta pillantásom és félmosolyra húzta a száját.

Megragadta pólója gallérjánál és teljes erőből neki vágtam a szekrényeknek, amik közül az egyik behorpadt.

- Milyen vad vagy ma reggel Angyalom! – vigyorgott kacéran és szőke szemöldökeit vonogatta. – Ez tetszik!

- Örülj, hogy még nem öltelek meg valamivel! – sziszegtem felé. Attól, hogy akkora mint egy ház és hozzá képest én vagyok a kerti törpe nem rémiszt meg.

- Minek köszönhetem, hogy ma reggel ily szívélyesen köszöntesz? – vigyorgott még mindig idegesítően.

- Mit mondtál Jevnek rólam? – húztam össze a szemem.

- Azt akarod, hogy ilyen nagy közönségnek mondjam el a kis titkod amit Jevnek is elárultam? – mutatott körénk.

- Nem tehetted… - utaltam a védelmezőkre. Megvonta a vállát.

- De tehettem is! – majd hozzá tette. – Vagy nem! Szeretnéd megtudni miket meséltem el neki, míg nem voltál jelen? Eléggé szaftos sztorik Angyalom! – igaza volt. Túl sokat voltak körülöttünk, és ha mégis elmondta Jevnek hogy mi vagyok? De nem láttam, mintha reagálna. Vagy csak várja hogy én mondjam el. Basszus ő annyira Jeves!

- Baszódj meg Scott! – káromkodtam el magam halkan.

Hátraszegett fejjel felnevetett. – Majd csak veled Angyalom! Csakis veled!

Ökölbe szorítottam a kezem és már közel voltam, hogy behúzzak neki egyet. – Ne húzz fel!

- Minek még felkötni ha előtte szórakozhatok is? – összeráncoltam a homlokom. Ez neki pontosan elég volt arra, hogy jobb lábával kihúzza sajátjaimat magam alól. Megfordított és kezeimet hátracsavarta és lökött rajtam egyet én pedig előre estem.

Vagyis volna. Jev elkapott és talpra állított. – Minden oké? – vizslatott kék szemeit. A picsába is az egésszel…!

Megfordultam és támadó állást felvéve rátámadtam. Nem ölhetem meg előttük. De szétverni verhetem! Felé lendítettem az öklömet, de ő karjával kivédte. Közben bal kezemmel a hasába vágtam, de mintha betonba ütköztem volna. Meg se rezzent.

Ő viszont válaszul megint kicsavarta kezeimet és hátam mögé szorította ezzel háttal álltam neki. Láttam Jeven hogy lépni akar. És szerencsémre Scott is rákapta a figyelmét.

Lábára tapostam, majd megrúgva térdét hátra tántorodott. Kirántottam a kezemet és a lendületet kihasználva kulcscsontjánál ütöttem meg.

Már őt sem érdekelte, hogy figyelnek. Kezét meglendítette és egyenesen felém haladt. Már éppen azon voltam hogy védjem, de valaki megállította Scott kezét.

Vörösre festett hegyes karmok fonódtak Scott csuklójára, ami alig 15 centire volt az arcomtól. A karmok pedig nem máshoz, mint Kirához tartoztak.

- Ejnye bejnye! – mélyesztette körmeit Scott csuklójába. – Kezet emelni egy lányra? Nem szégyelled magad! – mondta kimérten. Vörös szemei dühösen pásztázták Scottot. – Tűnj a szemem elől mielőtt kitépem a nyakad a helyéről. – sziszegte felé. Csak mi hallottuk. Scott kirántotta kezét Kirah körmei közül, majd táskáját felvéve a földről gúnyosan rám mosolygott.

- Angyalom! – biccentett és kikerülve engem elment. Kiráhra pillantottam. Összetalálkozott a tekintetünk. Köszönetképpen bólintottam, mire ő is egy biccentéssel jutalmazott. A tömeg felé fordult.

- Oszoljon a csorda! – kiáltotta el magát. Nem nagyon mozdultak, annyira le voltak döbbenve.

- Hallottátok! – szólalt meg Jev. – Mindenkinek tipli! – azonnal mozgolódást alakult ki és mindenki az ellenkező irányba indult el minket hármunkat ott hagyva. Szóval ez lenne egy kisvárosban egy menő fiú szava. Egy lélek sem maradt a folyosón.

Kirah sarkon fordult és kopogó léptekkel elsétált magas sarkújában. Nem sok platformos vámpírt láttam, de Kirah tökéletesen illik közéjük.

Jev ragadta meg a karom és fordított maga felé. Mik ezek a hirtelen mozdulatok?

- Ez meg mi volt? – kért számon. – Meg is sérülhettél volna! Akkora mint egy bérház kompletten! – majd sóhajtva félve hozzátette. – Ezt azért csináltad mert meg tudtam hogy együtt jártatok? Vagy legalábbis Scott ezt mondta…

- Igen együtt jártunk! – valltam be, mire kék szemei elkerekedtek. – De még nagyon régen! Hülye voltam és kicsi. Csak azért csináltam, hogy bosszantsam Conort.

- És valóban megölt valakit? – nyelt nagyot. Most rajtam volt a sor, hogy meglepődjek. – Ezért szakítottál vele? Valami ilyesmit mondott, de nem nagyon értettem…

- Igen. – bukott ki belőlem. – Ezért.

- Ó… - mondta a földet pásztázva. Fogalmam sincs, hogy Scott miket mondott el neki. De biztos hogy védelmező vagyok, azt nem. Egy kisebb megkönnyebbültség futott végig rajtam, de tudtam hogy nem fog sokáig tartani.

Viszont nem lehet azt mondani nem használom ki hasznosan az időt.  Mivel Jev eleve lefele nézett így nem kellett magasra nyújtózkodnom, hogy egy puszit nyomjak a szája sarkába.

- Ha érdekel valami, kérdezz inkább engem! – mosolyogtam rá, amikor felnézett. – És akkor nem kell látnod amikor ilyen pöcsöket akarok elverni, mint Scott!

- Nagyon prón harcoltál! – csúsztatta kezeit derekamra és magához húzott. – Hadd találjam ki! Csak nem Conor? – viccelődött.

- Remek válasz Mr. Townsond! – böktem meg a mellkasát.

- Chh! Egy fránya Lane kölyök le miszterezik! – „hábordott fel” mint egy vén ember. Viszont mosolygott, és olyan jó érzés fogott el, ahogy ezt láttam. Nem esett még ennyire jól, amikor mosolyogni láttam valakit (kivéve Conornál mert nála azok ritka alkalmak).

Közel hajolt hozzám én pedig reflexszerűen hátrébb húzódtam egy kicsit. Egyik kezét felvezette a hátam közepére tolva maga felé. – Nem menekülsz! – suttogta vigyorogva, majd ajkait enyéimre tapasztotta.

Kezem akarva akaratlanul csúszott fel a válláig. Megkapaszkodva benne lábujjhegyre álltam, hogy ne kelljen annyira meggörnyednie felém.

Mikor elváltunk egymástól homlokát enyémnek döntötte.

- Holnap hánykor érsz rá? – összeráncoltam a szemöldököm. – Tudod, még áll a randink!

- Ja hogy az! – jutott eszembe. Vállat vontam. – Ha hagysz aludni minimum 10-ig akkor nekem okés! – jézusom. Peru óta nem használtam ilyen szavakat hogy ’okés’, és az is spanyolul volt.

 - Délben jó? És akkor elviszlek enni! – nézett a szemembe. Bólintottam. – Meg körbe vezetlek, hogy ismerd meg környéket. – muszáj voltam felnevetni.

- Idegen vezetős randi? – vontam fel fél szemöldököm még mindig nevetve. – Ilyet se mondhatok el magamról.

- Ez is első alkalom, mint a vesztegetős randi. – kontrázott.

- Sok lánynak loptad már el a cuccát, egy randiért? – néztem rá hihetetlenül.

- Te vagy első akin alkalmaznom kellett!

Becsengettek és a folyosó újra megtelt. Nekünk is mennünk kellett volna már. De Jev nem könnyen eresztett. A bámészkodók ellenére akiket megfigyeltem hogy ha most lángra kapnék (aminek eshetősége is volt) és lenne náluk egy pohár víz, biztosan meginnák.

Ő viszont nem figyelt rájuk. Csak engem nézett és másfele el sem nézett. Bennem pedig csak akkor tudatosult valami.

Holnap Jevvel randira megyek. Az első olyan randink ahol nem veszteget meg. Ahol kedvesnek és normálisnak kell lennem, mint a barátnője. Ahol úgy kell viselkednem mintha nem figyelnék minden neszre, hogy mikor ugrik ki egy démon vagy egy őrző a bokorból. Uramisten…

Conor meg fog ölni!

<<59. rész

61. rész>>